Miért, mi történt az unokatestvéreddel? Vagy leírtad már, csak nem vettem észre?
Bemásolom neked, anno mit írtam a témáról, hogy ne kelljen keresgélned
"...A csiklandozás kicsi korom óta bennem rejtőzik. Fogalmam sincs, hány évesen kezdődött, talán 4-5 évesen. Akkoriban nagyon sokat találkoztam az unokahúgommal, aki egy évvel fiatalabb nálam.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy bevalljam: azért nem mertem idáig konkréten beszélni a dolgokról, mert történetesen az unokahúgom is fel van ide regelve. Nem tudom, ő hogy látja ezeket a régi emlékeket, nem tudom, szokott-e rájuk visszagondolni, mindenesetre én most leírom ide a saját verziómat és meglátásaimat.
Tehát sokat találkoztam vele,és rengeteget játszottunk együtt. Valahogy minden közös játék a csiklandozás felé terelődött, kimondatlanul, érthetetlenül, de oda. És ezt ne úgy képzeljétek el, hogy viccből nekem esik, és megcsikizi az oldalamat, aztán ennyi. Nem. Ez egy szép hosszú folyamat volt minden játékban. Az esetek 90%-ban úgy volt, hogy az áldozat épp elment aludni, aztán a kínzó odatérdelt az ágyhoz, és elkezdte a talpát birizgálni, először csak egy ujjal, majd többel, aztán pedig egyre feljebb haladt, és szinte mindenütt vágigcsiklandozta az áldozatot. Namármost az áldozat rendszerint én voltam. És elismertem magamban, hogy még élvezem is...
Ugyanakkor mástól sosem viseltem el a csiklandozással kapcsolatos megnyilvánulásokat. Ha a környezetemben kimondták ezt a szót, összerezzentem, elszégyelltem magam, és azonnal elmenekültem. Ez mind a mai napig így van.
Az unokahúgommal ez így ment éveken át. Az utolsó játék 12-13 évesen volt, aztán kimondatlanul megszakadt. Nem beszéltünk róla, hogy miért, semmi ilyesmi. Csak megszakadt, és 'feledésbe' merült. Legalábbis felszínben, mert én sosem tudtam elfelejteni.
Nagyon sokáig úgy gondoltam rá, mint egy szégyenletes dologra, és igyekeztem nem foglalkozni vele. Azt hittem, ez egy teljesen egyedi és furcsa dolog, ami sehol nem merül fel. (mármint az hogy valaki élvezze a csiklandozást,és valakik ilyen játékokat játszanak)
Aztán 14-15 évesen valamiért beírtam ezt a szót a keresőbe, és kiadott egy fórumot. Azt olvasván tudatosult bennem, hogy ilyesmi létezik.
Akkor aztán belemerültem a témával foglalkozó képekbe, történetekbe, videókba, csakúgy habzsoltam őket.
Kiderült, hogy unokahúgom kábé velem egy időben talált rá minderre, akkor egy-két msn beszélgetésben nagy boldogan ki is beleztük a témát. Egyszer-kétszer felhoztam neki, hogy milyen jók is voltak azok a gyerekkori játékok,és hogy néha kicsit hiányolom, de ő csak egy mosoly-szmájlival reagált rá.
Aztán nem is esett több szó a témáról,és már nem is beszél a csiklandozásról. Meg eleve ritkán találkozunk, hiszen elkanyarodtak egymástól az útjaink, ő is éli életét,én is.
Mai napig vegyes érzelmek fűznek a csiklandozáshoz. Az unokahúgomon kívül nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is engedjem hogy megcsikizzen.
Sokszor gondolok vissza vágyakozva arra az időszakra, néha viszont még mindig elszégyellem magam.
A videókban és a képekben is azokat szeretem, amikor két lány kínozza egymást. A fiúkkal nem tudom élvezni, mert zavar:( "
----
Hát igen, a barátom viszont szerencsére normalizált bennem néhány dolgot.
