Igen, barátnőm volt az a bizonyos illető...
Rajta kívül másnak még nem sikerült úgy csikiznie, hogy érezzem is rendesen.
A legközelebb persze a többi barátnő jutott, ott is éreztem egy kicsit, de úgy istenigazából közülük is csak egy tudott úgy megcsiklandozni, hogy az tényleg igazán jó legyen.
Ha idegen csikiz vagy olyan, akit ismerek de nincs érzelmi kapocs, akkor viszont zéró, semmit sem érzek.
Ami fura, mert másoknál ezt még sosem hallottam. Olyat már igen, hogy a párjuknál csikisebbek valamivel, de úgy mint én, hogy barátnő szinte pillanatok alatt a kegyelemért könyörgésért tud juttatni, mindenki másnál pedig tényleg zéró reakció, na ilyet mástól sosem hallottam.
Elég bosszantó mondjuk.
Nehéz megmagyarázni, de egész életemben arra vágytam, hogy végre az extázisig csiklandozzanak, de évekig senkinek sem sikerült még egy kicsit sem megcsikiznie rendesen.
aztán pár barátnőnek legalább egy kicsit igen, de az sem volt az igazi.
Már fel is adtam, amikor jött egy olyan barátnő, aki viszont állati jól csinálta és végre olyan volt amilyennek mindig is akartam. aki még nem élt át hasonlót, szerintem elképzelni sem tudja, hogy milyen euforikus érzés is ez, de tényleg hihetetlenül jó volt.
Pedig még csak nem is technikája vagy ilyesmi volt más, mint a többieknél, de az eredmény mégis ég és föld, szóval nem tudom, mit lehet ezzel kezdeni.
Nála halálosan csiklandós voltam, másoknál pedig mint egy darab fa.
Sajnos azóta sem tudtam átélni semmi hasonlót.
Pedig ha az ember egyszer tényleg átéli, csak még jobban sóvárog utána, szóval elég nagy szívás ez a szelektív csikisség.
Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan élhetném át újra.