Azért nyitottam ezt a topikot, mert szeretném veletek megbeszélni, h ki hogyan tud együtt élni ezzel a csikis dologgal...
Nálam úgy kezdődött, h amikor kicsi voltam, még nem tudtam, h mi ez. Csak imádtam, amikor csiklandoztak. Minden játéknak ez lett a vége és másoknak tetszett, h én ilyen kis huncut vagyok. Mondjuk a gyerekekre jellmező, h szeretik a csiklandozós játékokat.
Kicsit később, amikor már nagyobb lettem, kb. 13-14 éves, akkor visszahúzodobb lettem ezen a téren és nem adtam arra alkalmat, h csikizzenek. ( pl. cicik akkor kezdtek nőni, nagylány lettem stb...) Bármennyire is szerettem volna, nem mertem lehetőséget teremteni rá, bár lehetett volna egy csomó. Messziről néztem, kukkoltam, ha csikit láttam és magamban marhára örültem, de oda menni nem mertem, mert féltem, h mi lesz ha megtudják, h nekem ez több mint játék.
Aztán, amikor bekötötték a netet nálunk, első dolgom volt, h beírtam, h CSIKLANDOZÁS. Persze félve, úgy, h senki ne vegye észre. Miután átolvasgattam mindent és rájöttem, h sok "Őrűlt" van rajtam kívűl, szinte én voltam a világ legboldogabb embere és tudtam, h most vagyok igazán OTTHON
Azóta itt vagyok veletek - és nagyon jól érzem magam, nem szégyellem, felvállalom magam bátran, mert tudom, h ez nem rossz dolog, nem ártunk egymásnak. A legjobb kikapcsolódás/szórakozás és még pénzbe se kerül.
!
