Doktoros

Nem csikizésnek indult, de…
http://www.ticklingforum.com/showthread.php?t=79941

tommytikl
Sérvműtéthez borotváltak has-csípő területen, és képtelen voltam visszatartani a nevetést, annyira csikizett! Teljesen kész voltam, a nővér csak nézett rám, aztán megkérdezte, csikis vagyok-e. – Úgy néz ki – válaszoltam, aztán kiütött az altatógáz.

pfromptown
Nekem a legrosszabb az volt, amikor majdnem a műtőasztalon kötöttem ki! Betegnek tettettem magam, hogy ne kelljen iskolába mennem, és megbeszéltem egy időpontot a körzeti orvossal, mert rendszerint még őt is át tudtam ejteni. Azt mondtam, fáj a hasam, mire általában megnyomkodta-tapogatta (anélkül, hogy csikizett volna), aztán felírt rá valami gyógyszert, amit persze nem vettem be, és már mehettem is haza. Most viszont valami nagydarab és finoman szólva érdekes arcú nő volt benn. Hatvanas évei elején járhatott, olyan volt a keze, mint a smirgli, és őrjítően csikizett. A vérkomoly ábrázata, meg az anyám miatt, aki közben nézte az egészet, iszonyú ciki volt az egész, mindent megtettem, hogy ne nevessek, de párszor még így is elmosolyodtam, meg hangosan fújtattam, biztos össze is rezzentem. Mindjárt megkérdezte, hogy csikiz-e, mire nagy nehezen szenvedő arcot vágtam és közöltem, hogy nem, hanem baromira fáj. Erre visszatért ugyanarra a pontra, majd megint megnézte, milyen képet vágok rá, és közölte, hogy vakbélgyulladásom van. Nem is fájt semmim, ő meg mondogatta, hogy minden jel arra utal, az eszem megállt! Felhívta a kórházat, és berendelt sürgősségire azzal, hogy mielőbb legyek ott, merthogy „bármelyik pillanatban kidurranhat”. Az autóban próbáltam meggyőzni az anyámat, hogy csak tettettem magam, hogy ne kelljen iskolába mennem (a csikizésről nem szóltam), de azt hitte, ezt csak azért mondom, mert félek a műtéttől, és felhívta az apámat, hogy csomagoljon nekem össze. A kórházban megint megvizsgáltak, ami szerencsére most nem csikizett, kifejezéstelen arccal feküdhettem végig az egészet. Ezután vért akartak venni, mire megismételtem, hogy csak színészkedtem, kutya bajom, engedjenek már haza. Annyira tiltakoztam, hogy pszichológust hívtak, akinek egy bazinagy biosz témazáróról kezdtem hablatyolni, amit nagyon meg akartam úszni, és végül nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy nincs semmi bajom. Soha többé nem tetettem magam betegnek, és arra is rájöttem, hogy talán nem kellett volna annyira zavarban lennem, hogy csikis vagyok – inkább egy kínos helyzet, minthogy felnyissanak!

Vae
Egek, ez eddig a legjobb, amit olvastam. És én még azt hittem, én vagyok jó színész, pedig csak hányást meg lázat tudtam tettetni.
Ami a csikizést illeti, én a nőgyógyásszal járom meg. Cisztáim vannak belül a csípőmön, és minden áldott évben megbökdösi-nyomkodja őket, hogy nem keményedtek, vagy nagyobbodtak-e meg (az elején azt hitte, daganat, a frászt kaptam!). Mintha nem lenne a vizsgálat önmagában is elég feszült helyzet, még nevetőgörccsel is küszködnöm kell. A csipkedés meg nyomkodás még a tapogatásnál is jobban csikiz, minden alkalommal úgy érzem, nem élem túl!

Iishieboo
Na, a nőgyógyásszal én is mindig így járok. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne csikizzen, de képtelen vagyok nyugton maradni, mikor a hasamat nyomkodja. Nevetni kezdek, abbahagyja, abbahagyom, folytatja, és így tovább, míg végre befejezi, és elhúzhatom a csíkot.

AM
Engem egy lábműtét előtti vizsgálat alkalmával csikiztek orvosnál. Az első néhány elég gyorsan lement ahhoz, hogy ne vegyék észre, de a műtét előtti! A sebész meg a nővérek annyit böködtek meg nyomkodtak, hogy nem bírtam visszatartani a nevetést (meg az előzetesen beadott nyugtató is oldhatta a gátlásaimat), végül mintha már csak azért értek volna hozzám, hogy megcsikizzenek!

crydun
Nálam az emlővizsgálat ilyen. Nemrég voltam, és nagyon nem szívesen emeltem fel a kezem. A másik, mikor a hónalji nyirokcsomókat tapogatják… visongva nevetem végig minden alkalommal.

YouNeverKnow175
Legutóbb fájós térddel mentem orvoshoz; kegyetlenül csikiz, ha elég finoman érnek hozzá, és a vizsgálatot végző orvos pontosan ezt tette. Egyszerűen nem tudtam, mit kezdjek magammal, iszonyúan csikizett, de szégyelltem szólni vagy megmozdulni, bár néhányszor biztos összerándultam. Borzasztóan szerettem volna, ha befejezi végre, de csak húzgálta az ujjait végig a térdemen meg a lábamon.

Csikis orvosi vizsgálatok
http://www.ticklingforum.com/showthread.php?t=29568

CollegeGirl
Orvostanhallgató vagyok, épp a máj kézi vizsgálatát tanuljuk. Ez rendszerint tapintással vagy kopogtatással történik, de most vettünk egy harmadik, úgynevezett karcolásos módszert. A májra kell tenni a sztetoszkópot, majd jobboldalt egy ujjat végighúzni a hason lentről felfelé. Mikor az ujj eléri a máj alsó határát, hallani a karcolást a sztetoszkópban, ahogy a máj belevezeti a hangot. Mint kiderült, az évfolyamtársam igen csiklandós… először csak megrándult a hasa, aztán már nevetett és mondta is, hogy csikis. Mondtam neki, hogy bocs, de még nem találtam meg, hol kezdődik a mája… nagyjából egy percbe telt. A legjobb az volt, amikor a fiúk vizsgálatát néztük, ahogy hősiesen igyekeztek nyugodtak maradni!

Csikizés a doktornál
http://www.ticklingforum.com/showthread.php?t=4350

AphxA
Tizenhat évesen voltam egy vizsgálaton, amelyiken félmeztelenül le kellett feküdni, és az orvos az oldalamba fúrta a jéghideg ujjait, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Harapdáltam a szám szélét, hogy el ne kezdjek nevetni, de mozdulatlan maradni nem bírtam.

Escape
Tavalyelőtt bőrgyógyászhoz mentem, mert dudor nőtt a számon. Semmi komoly, mint kiderült, de a látogatást soha nem fogom elfelejteni. Huszonkilenc éves vagyok, a bőrgyőgyász meg egy harmincöt körüli, csinos, finom testalkatú hölgy volt. A dudor megvizsgálása után megkért, hogy vetkőzzek alsóneműre és feküdjek fel a vizsgálóasztalra, mert nyilvántartásba akarja venni az esetleges anyajegyeket, szeplőt stb. Ezután az egész testemet végigtapogatta és nyomkodta... mellkas, has, comb, és így tovább. Észrevette, hogy csikis vagyok, mert mocorogni kezdtem – nevetett és elmondta, hogy jó néhány elviselhetetlenül csiklandós betege van. A lábamon is volt néhány pötty, és amikor odaért, nem bírtam tovább, nevetni kezdtem. – Nocsak, gyenge pontot találtam? – kérdezte elmosolyodva. Nagyon cuki volt, és szemmel láthatóan élvezte a munkáját. Én is a vizsgálatot!

Haltickling
Két csiklandozásos kórházi esetre emlékszem. Tizenkilenc éves koromban műtéthez borotváltak mellkason és hónaljon, és az ecset, amivel felvitték a borotvahabot, annyira csikizett, hogy le kellett kötözzék a karomat! Ez volt az első alkalom, hogy kikötözve csikiztek.
Másik, hosszabb idejű kórházi bentlétem alatt az egyik szobatársam mindkét lába gipszben volt és felkötve. Folyton panaszkodott, hogy nem érzi a gipszből kiálló lábujjait, mígnem aztán az egyik fiatal nővérke egyszer csiklandozni kezdte őket... soha többet nem panaszkodott.

scotrek
Orvos lévén munka közben mindig a ler vagyok – persze nem szándékosan, de nem is lehet elkerülni az érzékenyebb területek vizsgálatát. A talp végigsimítása például a reflexvizsgálatok része, csomók kitapintása a hónaljban pedig egy másiké. Úgy találtam, hogy a nők leginkább a talpukon, a férfiak a hasukon csiklandósak. Néha be sem tudom fejezni a vizsgálatot, annyira, és ezt többnyire meg is mondják.

tummyticklish01
Még mindig emlékszem, amikor nyolc-kilencéves koromban injekciót kellett kapjak, felültem az asztalra, és jött a doki, hogy beadja. Annyira féltem, hogy észrevette, és azt mondta, hogy a szuri olyan lesz, mint a következő három dolog egyike – azzal levette a cipőmet és a zoknimat, és fel-le végighúzott egy golyóstollat a talpamon. Felkacagtam és megpróbáltam elhúzni a lábamat, de erősen tartotta. Ezután megkért, hogy feküdjek hanyatt, és végigcsiklandozta a hasamat meg az oldalamat. Visítva nevettem, végül azt mondta, hogy az is lehet, hogy ilyen lesz: megkért, hogy üljek fel, emeljem fel az egyik kezem, és néhányszor lassan végighúzott egy vattás pálcikát a hónaljamon. Megint nevettem. Végül mielőtt beadta, mondta, hogy figyeljek, melyik csikire hasonlít majd leginkább, és ez annyira lefoglalt, hogy nem is fájt a szuri! Bár minden doki ilyen lenne!

Ticklish9’s
Másfél éve, mikor az utolsó évet jártam a gimiben, megyei futóversenyeken képviseltem az iskolát. Az első félévben nagyon jól ment, aztán fájni kezdett a bal talpam, azt mondták, talpíngyulladás. Annyira lelassított, hogy végül a helyi gyógytornászhoz, egy csinos, fiatal hölgyhöz fordultam vele. Egy alkalmat engedhettem meg magamnak, mert az első ingyenes volt, de mint kiderült, túl csiklandós vagyok annyi talptapihoz, amennyit a kezelés igényelt volna, be sem tudta fejezni. Már a vizsgálat alatt is majd’ legurultam az asztalról (mire néhányszor gonoszul szándékosan is meg-megcsikizett). Anyagi okokból nem mentem többször, de erre az egy alkalomra annál szívesebben emlékszem vissza.
Még egy ilyen véletlen csikizés fordult velem elő, a sorozáshoz való orvosi vizsgálatnál, mikor a doki lúdtalpat vizsgált, ami, mint megtudtam, abból állt, hogy végighúzta az ujját a talpamon… meg is rúgtam szegényt, persze nem szándékosan.

Krokus
Huszonkét éves srác vagyok, és húszéves koromban egyszer alhasi vizsgálatra kellett mennem. Hősiesen tartottam magam, mert nem akartam gyengének látszani, de végül csak kitört belőlem a nevetés. Nem bírtam megállni, szörnyen csikizett. – Jaj, elnézést! Igyekszem vigyázni! – nevetett a doktornő. Nem tartott sokáig, de annál emlékezetesebb volt.

Csikizés orvosi vizsgálaton
http://www.ticklingforum.com/showthread.php?t=121825

ticklebutterfly
Két éve kórházba kerültem erős alhasi fájdalommal, ami még a szokásosnál is érzékenyebbé és csiklandósabbá tette a hasamat. A rákövetkező reggel négy orvos jött vizitelni. Egyikük megtapogatta a hasamat, mire összerándultam. – Hűha, látom, nagyon csikis – állapította meg nevetve, mire a másik három is elnevette magát. Én meg elvörösödtem zavaromban, a doktor férfi volt, és legalább hatvan éves…

He-Man
Az enyém két éve történt, nem emlékszem, mit vizsgált a doktornő, de végül rátalált a megfelelő pontra, egész lent, a hasamon. Addig is tudtam, hogy rendkívül csiklandós vagyok, de hogy ennyire! Elkaptam a kezét, még mielőtt egyáltalán nevetni kezdtem volna… ha nincs tele a váró, nem is bántam volna. Ha kicsit is csikisebb vagyok, le kellett volna kötözzön ehhez a vizsgálathoz!

TklishBro
Néhány hónapja a nyirokcsomóimat vizsgálták… először a nyakamon és az állam alatt, majd a hónaljamon, amihez a doktornő megkért, hogy emeljem fel a kezem… majdnem leestem az asztalról!

xSamanthax
Emlővizsgálat, főleg, mikor a hónalji nyirokcsomókat is megtapogatják… néhány dokit fel is bosszantottam, mert be sem tudták fejezni a vizsgálatot, de volt egy olyan is, amelyik csak gonoszul elvigyorodott, és bökdösött továbbb…

Mitchell
Évente kétszer megmérik a vérnyomásomat, ezután felhúzott inggel le kell feküdnöm a vizsgálóasztalra, és megtapogatják a hasamat… iszonyú csikis vagyok ott, minden alkalommal összerázkódom tőle. – Fáj, vagy csiklandoz? – kérdezi erre a doktor. – Csiklandoz – tátogom válaszul. Néha annyira, hogy egészen zavarba jövök tőle.

Dokicsiki
http://www.ticklingforum.com/showthread ... 392&page=2

eisenbahn9
Egy volt munkatársam mesélte, hogy a cég orvosa egy vizsgálatnál egyszercsak fogta a lábát, és a lábujjak között kezdett „ellenőrizni valamit”. A munkatársam alig bírt magával, őrjítően csikizte, annyira, hogy végül meg kellett kérje a doktort, hogy hagyja abba.

Orvosi, pedikűrös, masszázs és egyéb alkalmak
http://www.ticklingforum.com/showthread ... 690&page=2

ticklemad
Nőgyógyászati vizsgálaton voltam – deréktól lefelé meztelenül, hanyatt az asztalon, lábak terpeszben fent. Megfeszültem, mikor a nővér a hasamra tette a hideg kezét, mire megkért, hogy lazítsak, és segítségképpen markolászni kezdte egyszerre mindkét combom belső oldalát. Erre kitört belőlem a nevetés, és majd’leestem az asztalról!

Ticklish_Mercy
Hullámokban rám törő alhasi fájdalommal mentem orvoshoz, ahol letolt nadrággal hanyatt kellett feküdnöm… mikor elkezdte nyomkodni a hasamat, képtelen voltam abbahagyni a nevetést, mire nézett rám, hogy megőrültem, vagy mi. Kérdezgette, hogy hol fáj, én meg válaszolni sem tudtam, annyira nevettem… biztos azt hitte, megjátszom magam. Baromi kínos volt!

magic fingers
Engem többször is csikiztek hasonló helyzetben, főleg a hasamon. Minden vizsgálatnál megnyomkodják, én meg majd’ keresztülvágódom a plafonon! Még ha legalább valami csinos nővérke lenne a korosodó doktorbácsi helyett!
Nemrég idegorvosnál jártam makacsul visszatérő fejfájás miatt, ahol kérdések és néhány alapvizsgálat (pulzus, vérnyomás stb.) után le kellett venni a cipőt meg a zoknit. A doktornő mindkét talpamon végighúzta az ujját, és minden alkalommal úgy megrúgtam szegényt, hogy majd’ átröpült a szobán. Elnézést kért, és mondta, hogy ez is a vizsgálat része volt – ami engem illet, a legjobb része!

TickleCrazy
Az első nőgyógyászati vizsgálatom jut eszembe, idegesen vihogva feküdtem az asztalon meztelenül, papírral letakarva. Az orvos felemelte a kezem, és megkezdte az emlővizsgálatot – sosem gondoltam volna, hogy csikiz! Nem akartam magam még tovább égetni azzal, hogy hahotában török ki, ezért óriási erőfeszítéssel nyugton maradtam, de azt hittem, nem élem túl!

Csikiztek a doktornál… írjatok ti is!
http://www.ticklingforum.com/showthread.php?t=134982

AngelOfDarkness
Hasi ultrahang (nem terhesség miatt), alig bírtam ki nevetés nélkül! Mikor a vizsgálófejet húzgálták, annyira csikizett, azt hittem, ott halok meg!

Elphaba
Engem az alhasi vizsgálatok készítenek mindig ki.
A legrosszabb eset tizenöt éves koromban történt. hasi görcsökkel kerültem kórházba, vakbélgyulladásra gyanakodtak. Másnap reggel körülállt négy ázsiai orvos, és egymás után mind megnyomkodták a hasam, mire megfeszültem, próbálva visszafojtani a nevetést. Ekkor a legidősebb, hatvan körüli doki egyszer csak megjegyzi: úgy látom, csiklandós a beteg! Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, szörnyű kínos volt!!!

YouNeverKnow175
Nagyon szeretem az ilyen doktoros történeteket… én a hasi vizsgálatoknál mindig rángatózom, ott vagyok a legcsikisebb… behúzom és csak arra tudok gondolni, hogy hagyják már abba, mert nem bírom… de itt van néhány jobb történet:
Volt barátnőm fájós talppal ment orvoshoz, aki egy csomó vonalat rajzolt rá valamiféle méretek felvételéhez. Azt mondta, hihetetlenül csikizte és minden akaraterejére szüksége volt, hogy el ne rántsa a lábát. Végig a vizsgálóasztal szélét markolta és pofákat vágott. Ráadásul ott volt az anyja, aki meg is jegyezte, mennyire csikis.
Másik alkalommal a testtartását vizsgálták. – Remélem, nem csikis – mondta a doktor, miközben a barátnőm csípőjére nyomta az ujjait. – De igen – felelte. Őrjítően csikizte, de kénytelen volt nyugton állni a vizsgálathoz.

daisycrazy5496
Velem egyszer még az is előfordult, hogy szándékosan csikizett egy orvos, és ezt nem is igen leplezte. Ideggyógyászhoz kellett mennem, és a sok hülye vizsgálat már eleve feldühített… némelyikük annyira értelmetlennek tűnt, hogy tényleg kezdtem a türelmem végére érni. Fekszem a vizsgálóasztalon talpreflexek vizsgálatára várva, mikor az orvos egyszercsak megkérdi, hogy csiklandós vagyok-e.
Általában megdermedek e kérdés hallatán, s ez most sem történt másként. Képtelen voltam válaszolni, egyrészt a csiklandozás említésére rám törő idegesség (torokba ugró szív, idétlen vigyor, izzadó tenyér, egymást kergető gondolatok) miatt, másrészt, mert ilyenkor mindig zavarba jövök (mert félek, hogy a másik rájön, mennyire vonzódom a dologhoz). Addigi haragom helyét egy pillanat alatt feszült várakozás váltotta fel.
Végül kinyögtem egy nemet (mert általában erre a ler nem tudja megállni, hogy próbára ne tegyen). – Tényleg? Hmmm… – felelte a doki, és folytatta az addigi vizsgálatokat. Végül megnyugodtam arra gondolva, hogy talán csak kérdezte, de úgy öt-tíz perc múlva hirtelen végighúzta az ujját mind a két talpamon. – Gondoltam – mondta látva, hogy megugrom és felnevetek. Nem volt több egy-két másodpercnél, de megmaradt bennem.

gilmourwaters
Újabban magas a vérnyomásom, ami egy csomó EKG vizsgálatot von maga után… minden alkalommal vihogok, mint a hülye, mikor rám teszik az elektródákat. Rányomják a korongokat a bordáimra, és kész vagyok…
Egyszer lábtöréssel és egyéb sérülésekkel vittek kórházba, és a műtét után felkötött és begipszelt lábbal ébredtem. Nem tudom, mi ez a dolog a nővéreknél, de nekik a csupasz talp látványa mindjárt csikizést jelent! Egyikük naponta háromszor jött be lázat és vérnyomást mérni, és hogy ellenőrizze a vérkeringést a begipszelt lábamban, végighúzta az ujjait a lábujjaimon, ami mindig csikizett. Úgy tűnt, élvezték, hogy ilyen könnyű célpont vagyok: egyetlen alkalmat sem szalasztottak el, és mivel nem voltak fájdalmaim vagy éreztem magam rosszul, ezt egyáltalán nem is bántam. Így ébresztettek étkezéshez, vagy mikor gyógyszert kellett bevenni, és akkor is csikiztek, mikor szivaccsal lemosták a talpam (magam ugyanis nem értem el). Tíz napot töltöttem benn, s minden nap többször is megcsikiztek, a látogatókat nem is számolva!

Akinek van saját hasonló története, nyugodtam csapja hozzá!
A történetek némelyikéhez kapcsolódó ábrák a képes topikban!