Mert talán én vagyok itt a legfiatalabb a magam 17 évével.
Na itt van a második rész.
Gondoltam hogy legyen egy kis tragikomédia az oldalon
Remélem tettszeni fog
A tollak ura II.
A boldog vég
Erin kerek egy évig szenvedett a mágus fogságában míg végül sikerült megszöknie. Ha szökésnek számíthat az ha valaki hanyagságból nyitvahagyja a cellaajtót és a rab kisurran észrevétlen. De egy szó mint száz megszökött és meg sem állt a házáig.
Már jó pát hónap eltelt a szökése óta és valahogy furcsa gondolatok lepték el fejét. Vágyak is. Megkedvelte azt a kínzási módot amit egy éven át minden nap át kellet hogy éljen. De a máguson is látszott, hogy élvezi ám. Ami azt illeti egész szoros kapcsolat alakult ki a tolvajnő és a mágus között. Néha már nagyon várta azt a percet mikor kiköti és a finom kezeivel csikizni kezdi.
- Mi a fenének hiányzik az - az őrült? – kérdezte magától sóhajtva egy fülledt délutánon házában. Az ágyán feküdt és a takaróját gyürkölte – Mi ütött belém? Csak nem szerettem bele abba az ostobába és a kis játékába? – pirult el az arca. De megrázta a fejét és mondta magának – Áh frászt…. le kell szoknom a magamban beszélésről. – teltek múltak az órák és mikor a nap már nem tűzött annyira Erin kifeküdt napozni közben elnyomta az álom.
Mikor felébredt már a nap szinte teljesen eltűnt a horizontról. Bement a házba hogy megmosakodjon. Levette a ruháit és beült egy kád kellemes vízbe. Mindig is úgy gondolta, hogy az efféle kényeztetés kijár a nőknek. Pláne a magafajtáknak. Lassan kiszállt megtöröközött és elkezdett volna olvasni de már késő volt eloltott a lámpást ami még asztalán világított és aludni ment hálószobájába. Annak ellenére, hogy tolvajló életet élt nem volt kis háza. Egy földesúri háza volt. Talán még cifrább és nagyobb. A hálószobába érve érezte, hogy ez az este valamiért más lesz mint szokott. De nem tudta hogy, miért. Mivel nagyon meleg volt csak egy szál bugyiban aludt el. A lámpást ami az ágy melletti szekrénykén világított égve hagyta. Olyan éjfél körül arra ébred hogy szomjas és innia kell valamit. Kinyitotta a szemét és a szoba ajtajában egy csuklyás alak állt. Hirtelen félelem fogta el. Pedig ez rá eddig nem volt jellemző.
- Azt hitted talán itt elbújhatsz előlem? Jó belátom, tényleg időbe telt még megtaláltam a szobádat. – mondta nevetve az alak és a jobb karjával a levegőbe csapott finoman. Erin lepedője négy fele szakadt és akár a kígyók kúszni kezdtek. A két kezére és a bokáira tekeredtek és az ágy négy sarkára. Erin ki lett feszítve egy pillanat alatt. Már nem félt. Rájött ki a behatoló. Felvillant egy sanda mosoly az arcán.
- Gondoltam hogy előbb utóbb rám találsz. Megirosz. – az alak levette a fejéről a csuklyát és tényleg Megirosz volt.
- Egy hónap nélküled meg kell mondjam, unatkoztam nélküled. – Erin halkan felnevetett.
- Hehe. Hát… bevallom én is kicsit nélküled. És….. most mik a terveid velem? – Erin reménykedett, hogy a varázsló válasza az lesz amire egész nap gondolt.
- Hát úgy gondoltam előbb megbűnhődsz a szökésedért. Aztán meglátjuk. – és lassan előhúzta a zsebéből a tollat. Erin szeme felcsillant.
- Azt hiszed csiklandós vagyok? Ellen tudok állni.
- Ezt már mondtad és a múltkor sem sikerült. De hátha most.- és elkezdődött. Megirosz az ágy fejéhez sétált és a tollat a nyaktól lefelé kezdte húzni. Erin beleborzongott. A toll végül elért a melleihez és Erin nevetésben tört ki
- NEEEEEEEEEEEEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHANEMEGINNNNHTTTHAHAHAHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHE!!!!! – Megirosz jól emlékezett minden egyes ilyen alkalomra és megtanulta mik a leggyengébb pontjai. A toll a bimbókon áttáncolt Erin csak nevetett
- HAHAHAHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHAHA NENEHHAHAHHEEHEHEHEKÉHÉHRLEKKKKKKKKHAHHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHEHE!!!!!- Megirosznak elee lett a tollból. A nélkül is boldogul még. Így eldobta és a nő hónalját már kézzel csiklandozta tovább. Ez is hangos nevetést váltott ki Erinből
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHHHÁHÁHÁHÁHÁHAHAHHAHAHAHAHHAHAHAHAHNEMÁÁÁRRRRRRAHHAHAHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁH!!!!!
- Látom élvezed a dolgot mert nevetsz. – mondta a fiatal férfi. Erin most nem csak azért nevetett mert csiklandós volt hanem mert tényleg, élvezte a dolgot. Közben Megirosz a nő hasát simogatta az ujjaival finoman. Erin kuncogott
- MIhihihih MIéRThhhhhh hihhhhihhiihiihhi?
- Mert olyan szép vagy mikor nevetsz drágám. – jött a válasz. A finom ciróka után az oldalán zongorázott.
- NEEEHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHHÁHÁHÁHÁHÁHÁHHAHHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHHAHAHELÉHHHHHÉHÉHÉH HAHAHAHAHAHAHAHAHAH!!!! – bár azt kérte elég legyen közben még többre vágyott.
- Látom nem elég neked, hát nézzük mindkettőnk kedvenc helyét a csinos talpaidat. – Erinnek tágra nyíltak szemei.
- Ne…. Hehe…. ne tedd ezt velem…. Kérlek.. tudod hogy- de be se fejezte Megirosz munkához is látott. -NEEEEE HEHEHEHEHEHEH HEHEHEHE NEMFEEHEHEHEHERRRRRRRHEHEHEHEHEHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHÁÁÁÁÁÁ HÁHÁHÁHÁH!!! – Megirosz újra magához vette a varázstollat és benyúlt vele a lábujjak közé. Erin csak nevetett mint egy őrült. Hiába próbált szabadulni lepedője darabjai erősen tartották őt. Egy óra édes kín után Erint leverte a víz és a takaró is elengedte.
- Remélem most örülsz. – kérdezte Erin.
- Hát….. még lenne valami. Tudod megkedveltelek nagyon nem csak így hanem amúgy is és…… - Erin olyat halott amit a fogsága alatt soha. A mágus hangja megcsuklott. Innen már nyílvánvalóvá vált számára a dolog.
- Ne mondj semmit. – szakította félbe. – Gyere. – mosolygott Erin felült és megölelte kínzóját. Aztán Csókolóztak forrón szenvedélyesen. Megirosz levette felsőjét, hogy érezhesse a nő testének örömteli lüktetését. A testi örömök netovábbja következett.
De sajnos hőseinkre az ablakból lesett a halál. Egy bérgyilkos egy ideig nézte őket aztán a padlón meglátta a tollat. Azért jött. Hirtelen berúgta az ablakot beugrott és egy nyílpuskával lőtt. Olyan hirtelen történt, hogy se Erin se Megirosz nem tudott semmit tenni. A nyílvessző mindkettőjüket átütötte. A gyilkos felvette földről a tollat meggyújtott egy gyertyát az ablak előtti fügönyt meggyújtotta vele és kiugrott.
Erin és Megirosz nem is érzett fájdalmat csak egy hirtelen nyilallás volt. Végül oldalra sikerült még fordulniuk. Megölelték egymást. Még egy csók. Aztán minden elsötétült. Minden néma, sötét és békés. A lángokat már nem érezték. Az utolsó gondolata mindkettejüknek az volt, hogy legalább nem egyedül kell meghalniuk.
vagy a túlvilágon bekerülhetnek a TickleHellbe !