Na itt a sztori. Mondom ez egy régebbi írásom. Én amúgy amatőr vagyok abban hogy magamtól írjak. De remélem tettszeni fog.
A Tollak ura
Egy napon az emberek birodalmának belsejét reggel, egy kiáltás rázta meg.
- Ellopták!!!! – Eme kiáltás a palota belsejéből hangzott. Mindenki zavarodott volt. Még a várőrséget is riasztották. A király Aggódva ült a székében. Nem is ebédelt, ami szokatlan volt tőle, mert elég dagi volt. Délután a tanácsnok a fülébe súgta a várva várt szót.
- Megérkezett felséges uram. Beengedjem? – kérdezte suttogva a tanácsos.
- Hát persze. Engedd be máris. – a tanácsnok bebocsátotta a jövevényt.
- Te vagy az Erina nevezetű híres tolvaj? Akit még soha sem fogtak el?- kérdezte a király a nőtől, aki levette magáról az addig őt takaró köpenyt. Egy hosszú barna hajú, nő volt. Kreol bőrrel, és karcsú ám de csinos, nem túl sovány derékkal. A lábai maguk voltak a tökély. Hosszú szép izmos lábak. Az öltözéke minden férfit lázba hozott. Felsőtestén egy toppszerű ruha amiből a ball válla kilógott. Egy szoknya ami alig ért a combja közepéig feszült fenekén. És egy állati bőrökből készült csizma a lábain.
- Igen. Én volnék. Mond miért hivat egy olyan nemes ember mint te? – kérdezte a nő miközben meghajolt a király előtt.
- Szükségem van a segítségedre. Ellopták ma hajnalban azt a tárgyat ami ha rossz kezekbe kerül…….tulajdonosát a világ urává teheti.
- Milyen tárgy volna az? – kérdezte a nő.
- Egy toll. – válaszolta a tanácsnok. A nő gúnyosan felnevetett.
- Egy toll? Ugyan uraim, hogy vezethet egy toll bárkit is hatalomra?- nevetett Erin. A király viszont szigorú nézésével hozátette.
- Ez egy varázserejű toll. Bármire képes, ha rossz kezekbe kerül. Kérlek hozd nekünk vissza. – kérlelte a király Erint. Erin úgy tett mintha nem érdekelné a dolog, de a király kimondta a kulcsszavakat. – Busás jutalmat kapsz érte.
- Vállalom. – vágta rá Erin habozás nélkül. – Csak mondják meg hol keressem. – a király a tanácsosra nézett. Ő pedig átnyújtott a tolvajnőnek egy tekercset.
- Ez egy térkép. A toll jelenlegi hollétéről. Legalább is szerintünk ott van. Legjobb lenne ha ott kezdenél. – Erin már vette is a köpenyét, és gyors léptekkel kiment az ajtón.
Már félúton járt a hely felé ami a térképen meg volt jelölve, amikor furcsa gyerekkori emlékképek jutottak eszébe. A kedvenc játékai és a barátai. Csakhogy ők azóta már nem élnek. Meghaltak a háborúkban, vagy a járványokban. Csak ő maradt életben. Ezen emlékképek elhesegetése után nekiállt a lényegen gondolkodni. Mennyit kérjen majd a királytól ha visszaszerezte a tollat. Biztos bármennyit megadnának érte. Eldöntötte végül hogy 2000 aranyat kér érte. Ezért már vehet egy világtól elzárt házat magának és úri hölgy módjára élhet élete végéig. Mivel még csak 23 éves volt és reményei szerint legalább 60 évet megél majd. Ehhez hasonlókon gondolkodott, mikor megérkezett egy barlanghoz. A térkép szerint itt van a toll.
- Azért nem árt ha óvatos leszek. – jegyezte meg magának és bement a barlangba. Talált egy régi fáklyát és meggyújtotta. Már egy fél órája ment a barlangban mikor úgy érezte valaki követi. Egyszer csak egy ütést érzett a tarkóján. Elájult
Mikor felébredt egy kínpadon volt kikötözve.
- Hogy sétálhattam bele egy ilyen piti kis csapdába.- a fegyverei és a kellékei tőle sok métere hevertek. A fogvatartó kisvártatva megjelent.
- Ejnye, ejnye! Egy ilyen szép nő mit keres itt egy ilyen ijesztő helyen?
- Ki vagy?
- A nevem Megirosz. – egy fiatal varázsló volt. Ki egy kék köntösben volt. Az állán egy kis fekete szakállal.
- Nállad van a toll. Gondolom. – tért Erin a tárgyra. Megirosz elmosolyodott.
- Igen. Te azért jöttél? Erin. – Megdöbbent egy pillanatra Erin a neve hallatán.
- Honnan tudod a nevemet? – kérdezte egyre ingerültebben.
- Ki ne ismerné a szépségest Erint, akit még soha senki sem kapott el. Hát úgy tűnik nekem összejött. – mosolygott a varázsló. Erin arcán gonosz mosoly jelent meg.
- Csak ne örülj úgy is megszököm.
- Nem hinném. Ja… és ha már a tollért jöttél megmutatom neked. – elővett egy aranyosan ragyogó tollat. Erin tévedett ez legalább 2500 aranyat is megért volna.
- És? Most mit fogsz csinálni velem, te nagy mágus? – ingerelte Erin Megiroszt. – Megkínozol? Csak hogy tudd bírom a fájdalmat.
- Tudom. – válaszolt Megirosz meglepő nyugodtsággal. – Tudom, hogy bírod a fájdalmat. De a nevetés hamar megtör. – Erin arca elkomorodott. Mintha megrémült volna.
- Mi? Ha azt hiszed, hogy csiklandós vagyok, akkor nagyot tévedsz. Ellen tudok állni.
- Azt mindjárt meglátjuk. – válaszolt Megirosz és egy késsel levágta Erinről a felsőt.
Formás mellei megragadták Megirosz figyelmét. A tollat a nyakához tette. Erin ettől a pillanattól félt. Mikor a toll hozzáért a nyakához már halvány mosoly rajzolódott az arcán. De amikor a toll lecsúszott a nyakán a mellkasa fel alá mozgott. A mágus innen tudta hogy a lány hazudott. Így a nyak helyett egy érzékenyebb pontot próbált ki. A formás melleket. A tollal végigsimogatta a mellét a lány akarata megtört.
- NEHEHEHEHEHE. HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA. NE OTTHHHHHHH HAHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHA. – Megirosznak a hatás nem volt kielégítő így a hónaljat is megpróbálta. – VÁHAHHAHAÁHAÁHAÁHAÁHÁHÁHÁHÁHÁHá!! KÉHÉHHRELKKKKKK HEHEHEHEH NEHEHEHEHEHEHHEHEHE!!!! BÁRMITTTTTTTT CSAHAHAHAKKK NEHEHE CSIKOLJ ÁÁÁÁÁÁÁÁ HÁHÁHÁHÁHÁHH. HAHAHAHAHAHAHAHHAHA!!!! – Mezgirosz közben a lány másik hónaljához csúsztatta kezét és finoman de gyorsan simogatta azt.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁH!!!!! NEHEHEHEHEH KÉHÉHRLEKKKKKKKKK. HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA!!!!!!
- Hazug kislány. – ennyit mondott Mezgirosz. Erin próbált szabadulni, de a bilincsek erősek voltak. Semmi esély. Közben a toll lentébb csúszott a köldökére ami ugyan elviselhetőbb volt a hónaljnál de még mindig szörnyű volt.
- Kkkkkkkkkhhihihihihihihihihihhhihhihih. NEheheheheh FFehehehrrrh hehehehehe hhahahaahahaha! Kéhéhéhlekkkh ahahhhahahahahahaha! Hagyd abbahahahahahahahahahahahahahahahaha! – de hiába. Megirosz rájött hogy a lány a toll nélkül is nagyon csiklandós. Ledobta a tollat és a lány combjait kezdte markolászni. A hatás ámulatba ejtő volt.- NEHEHEHEHEH A COHOHOHMBOM NENEHEHEHEHEHEHEH! ÁLLJJJJJJJJJ HEHEHEH HAHAHAHAHAHA HEHEHE H HH HOHHHHH HHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHAH! ÁLLLJJJJJJJ ÁÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁÁÁÁ HÁHÁHÁHÁH!
- Túl jól szórakozom és ahogy látom te is. Minek álljak le? – viccelődött Megirosz. Egy pillanatra abbahagyta a csiklandozást és a kínpad végéhez sétált.
- Kérlek engedj el…… Kérlek…. Nem bírom tovább. Tartsd meg a tollat csak engedj el.- könyörgött Erin könnyes szemekkel.
- Nem érdekel. Ha már idejöttél, viseld a következményeit. – és közben levette Erin csizmáit.
- NEEEEE! A talpam kérlek ne. Bárhol máshol csak ott ne.- begörbítette lábujjait, és reménykedett a kegyelmben. A mágus viszont megint felvette a tollat s a talpon kezdte húzogatni. Erin felsikított.
- NEHEHEH HEHEHEHEHEHEHEHEHEH NE AZZZZZAL HAHAHAHAHAHAHAH ÁHÁHÁHÁÁÁÁ HAHAHAHAHAHAHAHAHAH NENENEHEHEHEHEHEHEHEHE! ERESSZSZSZSZ! EHEHEHEH AHAHAHAHAHAHAHAHA! – de a mágus nem tágította tollat behúzta a lábujjak közé is és végigcsiklandozott minden kis közt.
- NEEEEE OTTTTT NEHEHEEH! HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHAHAH ÁLLLLLLJJJHAHAHÁÁHÁHÁHÁHÁHÁHH HÁHEHEHEHEHEHEHEHÁÁHHHAHA! ELÉHH HEHEHEHEHEHEHE! – a mágus mintha süket lett volna. Mivel kíváncsi volt kézzel milyen hatást érne el………. Kipróbálta.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁH! NE KÉHÉHÉHREKKKKKKKKH EHAHHEHEHEHEH KÖNYÖGHÖM HÖHÖHÖH! HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAH ELÉGHHHH HEHEHEH HE NEHEHEHEHMMMMM BÍÍÍÍÍ ROMH HAHAHOHOHOHAHAHHAHAH! – két kezén az újjak gyorsan jártak a lány talpain.
Így ment ez még. Egy órán keresztül azóta senki sem látta Erint és a tollat. De a szóbeszédek szerint………. A barlang bejáratánál még ma is hallani Erin gyönyörű kacagását amint csiklandozzák.
Vége
a világ egyik legjobb könyve sztem... 
