Városi lány falun

Szilvi a vakációt rendszerint a nagyszüleinél töltötte. Már 16 éves volt, és egyre több vitája akadt a nagyszülőkkel – adódóan a kamaszkori változásokból. Még mindig kislányként kezelték, bár ő nem érezte magát kislánynak. Érdekelték a fiúk, szerette a szombat esti kikönyörgött disco-t, ahová szülei már elengedték. A Balaton közelsége nagy csábítás volt, a nagyszülőkkel való állandó vita viszont nem hiányzott neki. Így volt ez most is. Egész nap a strandon, este pedig kuksolhat otthon. A többiek hívták, jöjjön az esti buliba, de sajna nem engedték. Igaz szakadt az eső. Nagyanyja a konyhai kanapén ült és rejtvényt fejtett. Szilvi mivel csak onnan látta a TV-t, melléült, a lábát maga alá húzva oldalra. Mezítláb volt, rövidnadrágban és ujjatlan pólóban. Nagyapja épp az udvarról jött be, szuszogott nagyon, mert a csatornát igazította meg a teraszon. Szilvi szokás szerint úgymond beszólt nagyapjának: - Papó, elfújod a házat –
- Könnyű a kanapéról dumálni kisasszony! – válaszolta a nagyapja.
Szilvi mérges volt nagyapjára, mert nagyanyja már majdnem elengedte a bisztróba, de a nagyapja megvétózta.
- Esik is, meg ott csak isznak – mondta.
Most nem állta meg hogy vissza ne vágjon.
- Nekem a duma az erősségem, de neked… - mondta gúnyosan.
Nagyapja odalépett és kicsit megkopogtatta unokája buksiját.
- Mégis csak hármasra tellett ebből az okos kis fejecskéből matekból, úgy tudom -
Szilvi mérges lett, utálta a matekot, és azt is ha az orra alá dörgölték az egyetlen hármasát.
- És?- mondta.
- Akkor mi van?- Bal kezével ráütött nagyapja hasára.
- Dagadt papó- csúszott ki a száján, bár nem szokott szemtelenkedni.
- Ejnye már- mondta a nagyanyja.
- Mindjárt képen töröllek kislány!- mondta, mert tudta hogy ezt utálja Szilvi.
- Fúúúj!!!- sziszegte Szilvi, és a nagyanyja félig kitöltött keresztrejtvényét elvette, majd bedobta a lavorba, amely a kanapé mellett volt a földön, vízzel félig tele. Ehhez a mozdulathoz kinyújtózott, egész oldalával végigfeküdt az ágyon. Nagyanyja utána kapott, de nem tudta megakadályozni a mozdulatot. Hirtelen mérgében unokája oldalába csípett. Szilvi felvisított, és hasra fordulva fel akarta tolni magát térdelő helyzetbe.
- Nicsak!- mondta a nagymama. – Csiklandós a kis hölgy- Azzal mindkét kezével megszorította Szilvi csípőjét.
- Neeeeee!!!!- sikoltotta Szilvi. Hasra esett az ágyon, kezeit a testéhez szorította, mintha ezzel megállíthatná nagyanyja csípőjén táncoló ujjait. Az öregasszony ütemesen szorítgatta unokája derekát és csípőjét, egészen ráhajolva a lány lábára. Szilvi mozdulni sem tudott. Lábai lefogva, a derekán matató kezek pedig nem kegyelmeztek. –Maaamaaaaa!!!- sóhajtotta, mert a nevetéstől nem jutott szóhoz. -Maaahaaaaaaa…..!!!- Szinte hangtalanul kacagott, annyira csiklandós volt, hogy úgy érezte, nem kap levegőt. –Kéééhhleeek!!!- kacagta bele az ágy huzatába fuldokolva. Nevetett és nevetett, kapkodta a levegőt, néha megpróbált szólni valamit, de erejét vette a megerőltető nevetés. – Na?- kérdezte a nagyanyja, miközben folyamatosan csipkedte és masszírozta Szilvi derekának lágyrészét. – Leszel még szemtelen?-
- Neehheemmm!!!- lehelte a lány, miközben megpróbált hanyatt fordulni. Nagyanyja ekkor hirtelen elengedte, és unokája gyorsan a hátára fordult. A nevetés abbamaradt. – Utállak!!!- mondta Szilvi, miközben fel akart ülni. Az öregasszony viszont még mindig a lábain ült. A lány lehet ki tudta volna húzni magát, ha nem ennyire fáradt. – Hogy mondtad?- kérdezte nagyanyja. Szilvi a nyelvét öltötte rá válaszképpen. – Papa!- mondta a nagymama. – Fogd le a kezét!-
- Ne!!!- rántott nagyot a lábán a lány. Sikertelenül. Tehetetlen helyzetben volt. A mozdulattól az időközben odaült nagyapja ölébe került a feje. – Papó, ne!!!- kiáltotta, de ekkor már az öreg hátrafogta a kezeit finoman, de határozottan. Szilvi rántott egyet a kezein, de ezzel egyidőben nagyanyja a bordáira tette az ujja hegyét. A lány már a gondolattól is nevetni kezdett. Viszont nem csak odatette az ujjait. Unokája bordáin kezdett zongorázni, néha a derekát is össze-össze csípve. Szilvi dobálta magát, kacagott, sikoltozott, és kérlelve nézett nagyapja szemébe. Kezei a feje felett voltak összefogva, nevetése szinte hangtalanul jött ki a tátott száján. – Maaaahaaaamaaaa!!!-
Nagyanyja ide-oda bibirkált ujjaival a lány hasán és oldalán. Szinte alig kellett hozzáérni annyira csiklandós volt. – Utálsz?- kérdezte. – Tényleg?-
-Neeehheeeemmmmm…!!!- sóhajtotta Szilvi miközben kapkodva szedte a levegőt és szinte hangtalanul kacagott és kacagott. A könyörtelen ujjak mégsem kegyelmeztek. Körülbelül két perce csiklandozták, de Szilvi nem volt tudatában az eltelt időnek. Azt érezte csak hogy nem bírja a nevetést abbahagyni, pedig abba akarja és fel akar ülni. Ehelyett csak nevetett és nevetett. Már félig oldalt fekvő helyzetbe kapálózta magát, de szabadulni mégsem tudott. Nagyanyja folyamatosan markolgatta, néha vakargatta hasát, oldalát és egészen fent is majdnem a hóna alatt. A lány már csukott szemmel kacagott, néha felsikítva, a csiklandozás helyétől és erejétől függően. – Elééééggg…!!!- Suttogta néha, de az öregasszonynak tetszett hogy a szemtelen kislány vergődik a kezei közt. – Neeehhheeee csiiihiiiklaandooozzzzzzz…!!!- próbálta kérlelni, miközben újra a hasán feküdt már. Valahogy átfordult, nagyapja nem fogta már olyan erősen a kezeit. Most nyújtott kézzel a hasán feküdt, mamája az alsó lábszárán ült, az öreg meg ölébe vette a fejét és kinyújtott kezét így is előre fogta. A csiklandozás pár utolsó csípéssel a derekán abbamaradt. Nagyapja majdnem elengedte már, de a mama hirtelen kinyújtott kezével unokája hóna alá nyúlt. Vakargatni kezdte, mire a lány nagyapja ölét kezdte verni a homlokával, és visítva kacagott. Két óriási levegővétel között ordítani kezdett.- Haaaagyddd aabbaaaa!!!!!!- Csuklója nagyapja kezében, nagyanyja pedig könyörtelenül csiklandozta a hóna alatt. Már csak visítozott, kapkodta a levegőt, erőtlenül suttogott. – Neeeeheeeeee!!!- Az öregasszony mosolyogva nézte. – Tanulsz tiszteletet?- Szilvi nem is válaszolt. Levegőt is alig kapott már. A Mama úgy döntött elég volt valóban. Még párszor végighúzta ujjait unokája hónaaljbőrén, majd abbahagyta a csiklandozást. Szilvi fekve maradt, kezeit lehúzta az oldalához, amint nagyapja elengedte. Csukott szemmel pihegett. Nagyanyja leszállt róla, a lány felült. –Jaaaj- felállt a heverőről, és az ajtó felé indult. Nagyszülei is felálltak, a mama megigazította a teljesen felgyűrődött ágytakarót.