Vudu

Vudu

A kikérdezés nem ment a terv szerint. Sadaát a ferde asztalra fektették fel mezitláb és láabinál egy forrában lévő főzet volt. Majdnem egy óra telt el, és még mindig nem mondta el Gaminának, hogy hova tette a naplót. Valamit mormogott arról, hogy ő előző életében egy boszorkány volt abszolut nem érez fájdalmat. Sadaa csuklóit összekötötték a feje fölött. A bokáit sem tudta mozgatni. Egy fehér bevágot blúzt viselt és egy hosszú fehér pamutszoknyát.
Gamina kb. három méterre üldögélt egy kicsi íróasztalnál a fal mellett. Barna papucsot hordott egy hosszú fekete ruhával. A csupasz lábujjai pihentek a papucsán, miközben néha hozzádörzsölte az asztal lábaihoz. A fejét megtámasztotta a tenyerével, ahogy Sadaát figyelte, ahogy a lángok táncoltak lábujjai alatt.
"Gamina, ez nem működik," mondta Sadaa "Én nem érzek fájdalmat."
Gamina ásított.
"Ez ötvenszer már mondtad." válaszolta.
"Akkor vidd el a főzetett a lábam alól."
"Ha nem érzed, akkor maradhat, nem igaz?"
"Gamina, fáradt vagyok. Ennek semmi. Hasba vágtál, de azt nem éreztem. A lábaimat vertedon, az sem működött. Megpróbáltad eltörni a karomat, az sem működött. Nem használt semmi, és nem fogok semmit mondani. Úgyhogy el kell engedned."
"Akkor meg foglak ölni téged."
"Az nem fog sikerülni."
"Miért? Te a halhatatlan vagy?"
"Igen"
"A fenébe!"
Sadaa nevetett.
"Megengedem neked, hogy itt maradj étlen szomjan és úgy halj meg."
Sadaa becsukta a szemeit.
"Nem halok meg," mondta.
"De igen."
Gamina megpróbált előállni egy másik ötlettel. Miután néhány percig gondolkodott, elmosolyodott. A távirányítóra kattintott és az asztal ami eddig ferde volt vízszintes helyzetbe került.
"Mit akarsz tenni?" - kérdezte Sadaa. Bármi csinálsz, nem fog működni. Ez csak időpazarlás.
Gamina nem figyelt Sadaára, helyette a papucsának talpát csikorgatta a kőpadlón.
"Gamina, hagyd ezt abba!" kérlelte Sadaa.
"Zavar téged? - kérdezte miközben fel sem nézett a munkájából Gamina.
"Igen."
"Mond el nekem, hogy hol van a napló.”
"Nem. "
K örülbelül tíz perc után, Gamina elkészített egy kicsi babát az íróasztalán lévő anyagokból. Odament Sadaához és egy tincset tépett ki a hajából.
"Azt hitted, hogy fáj? kuncogott Sadaa.
"Hallottál valaha a vuduról? A hajadat baba nyaka köré tekerem." mondta Gamina. Sadaa egy pillanatra elhallgatott.
"Gamina nem hallottad mit mondtam? Nem érzek fájdalmat. Akármit csinálsz."
" Nem akarok fájdalmat okozni."
"Micsoda?"
Gamina odament az íróasztalához és felvett egy tollat. Megcsiklandozta a baba lábait. Sadaát ez meglepetésként érte.
"Mi a fenét csinálsz?"
"Érezted ezt?" mosolygott Gamina.
Sadaa elhallgatott és egyre nyugtalanabbá vált. Gamina átsétált Sadaa lábaihoz.
"Ezt így meg tudom csinálni." mondta miközben simogatta Sadaa talpát. Sadaa előredőlt és hangosan nevetett, miközben a lábujjait vadul rángatta.
"EEEEEEENAHAHAHAHAHAHAHAHAHAAA!VÁÁÁÁÁÁÁRJJJJJ!ELÉÉÉÉÉÉÉÉÉHÉHÉÉHÉHÉG!!!"
Gamina adott Sadaának egy rövid pihenő időt.
"A kicsi vudubabámmal úgy tudlak csiklandozni, hogy hozzád sem érek."
"Ne csiklandozzad a lábaimat soha többé!" kérlelte Sadaa.
"Tessék?"
Gamina még egyszer megcsiklandozta a baba lábait, miközben Sadaa folyamtosan nevetett. Igyekezett kiszabadulni a kötések fogságából, de nem tudott. Gamina karmolta a talpakat, majd tollalni csiklandozta folyamatosan, amitől csak nőt Sadaa szenvedése.
"GAMINA! ELÉÉÉÉHÉHÉHÉG!HAGYDABBAAAAAAAA!"
Gamina megint hagyott időt Sadaának, hogy hogy lélegzethez jusson.
"Tudod mit? Ha én elengedlek, mindig meg tudom majd csiklandozni a talpadat a baba segítségével. Amikor csak akarom."
"Neee!" nyöszörgött Sadaa "mindent elmondok, rendben?"
"Engem már nem érdekel."mondta Gamina és nekiesett a tollal a baba lábainak.
"VÁÁÁÁÁÁRJ!HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAAAAAAAA!!GAMINAAHAAAHAHAHAHAAAAAA!ELÉÉÉÉÉÉÉG!!!"