Következő történetünket 18 éven aluliaknak nem ajánljuk...
EIN KITZEL-ERLEBNIS MIT LARA (EGY CSIKLANDOS ÉLMÉNY LARAVAL)
Egy tévériporter, akivel együtt egy csiklandozásról szóló riporton dolgoztunk, ajánlott nekem egy bizonyos SAD Stúdiót Brémában, ahol állítólag nagy tapasztalattal rendelkeztek csiklandozás-fetisisztákról. Nos, eltartott egy darabig amíg alkalmam lett elutazni a városba, de 1999 novemberében végre eljött ez az idő.
A stúdió Bréma külvárosában, egy mellékutcában található. Mint telefonon megbeszéltük, délután három körül odamegyek. Egy szépen diszített fogadóterembe vezetnek, ahol egy domina vár. Gyorsan kiderül: csak egy lány van itt, méghozzá Lara. Bemutatkozik, és már ettől az első találkozástól felgyorsul a pulzusom.
Laranak csodálatos teste van, karcsú, a haja szőke és hosszú, és az arca gyönyörűbb, mint amit valaha láttam. A mosolya olyan, hogy azzal egyből elbűvöli a férfiakat, a hangja halk, de mégis erőteljes.
Egy ugyancsak telezsúfolt kínzókamrába vezet az utunk, ahol az anyagiak lerendezése után (600 DM/h) megszabadítom a felesleges ruháitól. Először egy andráskereszthez kötözöm, mert ebben a helyzetben lehet a legjobban "feltérképezni" a felsőtestet. Kezdetben csak egész gyengéden simogatom a bőrét, hogy felmérjem a csiklandósságát. Ez kellemes bizsergést okoz, és az egész test libabőrös lesz. De csak amikor erőteljesebben kezdem ingerelni a bőrét, kezd el mosolyogni és kuncogni. De ez még csak játszadozás, nem kínzás.
A játékot a tenyerém kezdem újra, gyengéden körözök az ujjammal rajta. Lara szerint ez nagyon erotikus érzés. Nos, magyarázom neki, a legtöbb csiklandós testrész egyben erogén zóna is. Ezután lesátolok az ujjaimmal az alkarján egészen a könyékhajlatáig. Ez a terület szinte minden embernél nagyon érzékeny a csiklandozásra, és ebben Lara sem kivétel.
Izgalmassá kezd válni a dolog, amikor elérek a védtelen hónaljához, itt már felsikolt egy pillanatra. Amikor az ujjaimmal erőteljesebben kezdem itt csiklandozni, kitör belőle a nevetés. Az arcán egyszerre tükröződik a kín és az élvezet, a megkötözött teste tehetlenül vonaglik. Az a természetes reflex, hogy a karok lerántásával védje a hónalját a csiklandozástól, itt meg van akadályozva, és az áldozat rá van kényszerítve, hogy eltűrje ezt az elviselhetelen érzést. Csak egy kívánsága van: azonnal hagyják abba a csikizést! De ezt egy tapasztalt csiki-rajongó pontosan tudja, és nem fogja abbahagyni, amíg el nem hangzik a vészjel.
A tapasztalataim szerint ez nem lehet egyszerűen egy jelszó, mert a csiklandozás tetőpontján egy ember már általában képtelen beszélni a nevetéstől. Ami viszont mindig működik, az a köhögés. És egy másik előnye is van: ha a nevetéstől valaki fuldokolni kezd, az veszélyes lehet. Ilyenkor azonban ösztönösen köhögni kell, és így időben meg lehet szakítani a csiklandozást.
Ezenkívül minden, csak kicsit is csikis ember azt fogja kérni, hogy hagyják abba a csikizést, miközben valójában élvezi. A csiklandozás lényege éppen a túlingerlés, az "overkill". A vészjel lehetővé teszi, hogy az áldozat könyöröghessen, anélkül hogy ténylegesen véget vetnének a játéknak.
Egy darabig még eljátszok az érzékeny hónaljában, majd áttérek a bordáira. Mivel nagyon karcsú, a mellkasa kihívóan kidomborodik, és elkezdem számolgatni a bordáit. Minden érintésnél hangos nevetésben tör ki. A legérzékenyebb pontja a bordák és a medence köszti lágy rész. Amikor itt csiklandozom, különösen erősen rángatózik és sikoltozik. Itt van ugyanis a rekeszizom, és ha ezt ingerlik, az ember ösztönösen nevet, hiszen innen ered maga a nevetés.
Kétféle csiklandozási mód létezik itt: a gyengéd csikizés, például tollal, amitől az áldozat rángatózik és kuncog, és a brutális csiklandozás, amikor az ujjak egészen mélyen belenyomulnak a lágy részbe; ez már mélyről jövő, és teljesen kontrollálhatatlan nevetést okoz. Ezzel a módszerrel majdhogynem fuldoklásig lehet csikizni valakit, mint ahogy Lara esetében is ez törént, így adok neki egy kis szünetet.
A változatosság kedvéért előveszek két tollat, és ezekkel csiklandozom végig a felsőtestét, ami különösen izgalomba hozza, vonaglik és sikoltozik, főleg ha a hónalja közelébe érek.
A tollakkal most az alsóbb régiókat veszem célba, a combját és a térdhajlatát. A térdhajlat csiklandozásakor Lara rendszeresen összecsuklik, hangos sikoltozások közepette. De ezt még lehet fokozni: a "hét fogás" különösen effektívnek bizonyul, az eredmény őrületes visítozás és eszelős rángatózás. Ez már igaz csiki-kínzás.
Amikor fölállok, hogy ismét a felsőtestén folytassam a munkát, meglátom a szemében azt a különös csillogást, amit én "csiki-ittaságnak" nevezek, a nevetés és a szexuális izgalom elegyét.
Bármilyen hasznosak is a különféle segédeszközök, a csiklandozásra mégis az ember saját ujjai a legjobbak. Így lehet érezni a selymes, érzékeny bőr alatt az izmok rángatózását, ami igazán izgató érzés.
Amikor hirtelen újból csikizni kezdem a hónalját, fülrepesztő hangon könyörög kegyelemért. De amikor abbahagyom, szmrehányóan kérdezi: "Miért hagytad abba? Nem adtam vészjelzést! Élvezem a kínzást, akkor is, ha időnként elviselhetetlen." A kis dög! Büntetésből különösen brutális támadást intézek a bordái ellen, amitől annyira röhögnie kell, hogy már hang se jön ki a torkán, csak nyitott szájjal, némán rángatózik.
Az első félóra ekkor letelt, és ügy döntök, hogy pozíciót váltok. Kikötözöm egy padra, amelyeken bőrhurkokkal rögzítem a lábait és a kezeit. Az andráskeresztve kötözve ugyanis az egyik, ha nem a leglényegesebb területhez nem fértem hozzá: a talpakhoz.
Először azért még a bordák és a hónalj erős csikizésével ellenőrzöm, hogy elég szoros-e a kötözés. Az eredmény több mint kielégítő, Lara moccani se tud, szinte még rángatózni, ami tovább növeli a kínzás elviselhetlenségét. De most már semmi se tarthat vissza a talpaktól!
Már az első, gyengéd érintéstől a talpán velőtrázóan felvisít. Itt hihetetlenül csikis, és ezt teljes mértékben ki is használom. Először csak egy ujjal, lassan körözök a szép, ápolt talpán, majd hirtelen átváltok a többujjas, gyors csikizésre; e két módszer gyors és váratlan váltogatása még egy kevébbé csikis embert is teljesen ki tud készíteni. Itt különösen jó szolgálatot tesz a toll, amit gyors mozdulatokkal húzok végig a lábujjain és a lábujjai között; ez olyan őrületesen csikis, hogy Lara már szinte levegővétel nélkül sikolt. "Nee, ezt ne! Csak a talpamat ne csikizd!!" könyörög, de ezt persze teljesen figyelmen kívül hagyom. A tollal lejebb megyek a talpboltozatra, amely a talpnak egy különösen érzékeny része. Itt körözök a tollal, de már néhány másodperc múlva látom, hogy Lara már tényleg nem bírja tovább; egyszerűen túl csikis a talpán.
Azért még egyszer átcsiklandozom a felsőtestét, mielőtt eloldoznám. Teljesen le van izzadva és ki van merülve, de mégis elégedettnek tűnik. Ezt kérdésemre meg is erősíti: "Ez nagyon jó volt. Tök lazának és fitnek érzem magam, akkor is, ha holnap valószínüleg izomlázam lesz a nevetéstől." Nos, az izomláznak lehtnek kellemetlenebb okai is. Több nő is biztosított affelől, hogy a kötözés, nevetés és izgatás kombinációja nagyon felszabadítóan hat rájuk. Hiszen köztudott, hogy a nevetés jó stresszoldó.
Ha maga nem is csiklandozás-fetisiszta, akkor is ajánlom, hogy próbálja ki egyszer...
Nos, még csak annyit: ez a történet állíólag megejelent a "Fullsize" nevű svájci SM-újságban 2000 márciusában. De a fordításom nem mindig szó szerinti, és egy kicsit átköltöttem: egy-két részt kihagytam, másutt egy kicsit meghosszabítottam, mint például a talpcsikizős részt.
Remélem tetszett, várom a véleményeket!