Ez a történet pusztán kitaláció. A valósággal történő bármi nemű hasonlóság pusztán a véletlen műve. Ha bárki érzéseit ezzel a történettel megsérteném, attól elnézést kérek!
Édes testvérek
Írta: red kneesocks
Főszereplők:
Marci: 11 éves autista kisfiú. Ami a külsejét illeti teljesen átlagos kisfiú. Nagyon szereti nővérét Katát, és mivel nagyon beteg ezért időnként nagyon furán mutatja ki a szeretetét.
Kata: 18 éves, átlagos tini lány, aki odavan a kisöccséért.
Ruházata: fehér top, 1 sötétkék farmernadrág, 1 pár mintás sötétkék bokazokni.
Helyszín: Kata szobája.
Kata a szobájában az ágyán hason fekve olvas egy izgalmas regényt. Egyszer csak megjelenik a testvére Marci egy játék talicskát tolva maga előtt. Marci egy kicsit vár, majd bemegy nővéréhez a szobába. Kata annyira belemélyed az olvasásba, hogy észre sem veszi, hogy ott áll mögötte a testvére Marci. Marci rövid ideig csak áll nővére ágyánál és meredten nézi annak zoknis lábait. Aztán egyszer csak letérdel Kata lábaihoz, és az egyik ujjával elkezdi böködni a lány talpait, pont a zokni mintáit egymás után sorba. Kata érzi ugyan a bökdösést, de nem vesz róla tudomást, csupán ide-oda mozgatja érzékeny talpait. Eközben Marci kitartóan nyomkodja tovább a zoknikat, és közben feszülten figyeli, hogyan mozognak össze-vissza nővére talpai. Már közel 5 perce játszik Marci testvére talpaival, amikor egyszer csak megunja és megragadja az egyik kezével Kata bal bokáját, majd a másik kezével leveszi róla zoknit, amit aztán letesz a földre maga mellé. Kata ekkor hirtelen hátrafordul, majd kedvesen így szól:
--Szia! Hát te mit csinálsz a lábammal, hmmm?
--Marci játszik.
--Aha, és mond csak milyen játékot játszol, amihez az én talpaimra van szükség?
--Marci játszik. – ismételgeti magában a kisfiú
Miután Kata számára világossá válik, hogy nem kap választ kérdésére előre fordul és tovább olvassa a könyvét. Marci közben tovább játszik nővére bokájával, ekkor épp a lány lábujjait kezdi el hangosan számolni, közben persze egyenként hozzá ér a lábujjakhoz.
--1 -2 -3 -4 -5!...
Majd újra és újra elkezdte számolni.
Katának annyira megtetszett a játék, hogy halkan elkezdett kuncogni olvasás közben, majd egyenként elkezdte mozgatni a lábujjait.
Eközben Marci is elkezdett nevetni látva nővére mozgó lábujjait. Játék közben aztán már mind a ketten hangosan számoltak.
--1… 2… 3… 4… 5!...
Egy percről a másikra aztán Marci megragadja a lány bokáját mindkét kezével, majd odahajol és finoman elkezdi puszilgatni testvére pucér talpát. Kata ekkor elmosolyodik, tovább kuncog, majd így szól kedvenc testvéréhez.
--Hát te meg mit csinálsz ott? Miért puszilgatod a talpam? Hagyd abba. Halod?
Marci nem válaszol csak rendületlenül tovább puszilgatja nővére meztelen talpát. Hirtelen aztán Marci taktikát vált és elkezdi nyalogatni testvére talpát.. Kata ekkor hirtelen felkiált, majd hangosan nevetni kezd.
--ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Ne csináld! Hagyd abba! MARCCIII…!!!
Marci mit sem törődve nővére kérésével erősen lefogja annak bokáját és tovább nyalogatja a sarkát. Kata ettől aztán hisztérikus nevetésben tőr ki.
--ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Hhhhhhaaaaa- hhhhhaaaaaaaaaa!!! Hhhhheeeeee- hhhhhhhhheeeeeeeeee!!! Nnnneeeeee!!! MAAARRCCIII!!! Hhhhhhhhhhaaaaaaaaaaa – hhhhhhhhhhhhaaaaaaaaaaaa….!!!
Marci miután jó alaposan végig nyalogatta nővére talpát, elővesz a talicskájából egy doboz temperát, és egy erős kötelet, amivel aztán odakötözi testvére bokáját az ágyhoz. Ezt követően kibontja a temperás dobozt, közben Kata elcsukló hangon így szól:
--Marci! Ezt nem szabad. Nem szabad nyalogatni a talpam, mert nagyon csiklandós vagyok. Érted? Most mit csinálsz Marci, hmm…?
--Festek! – jelenti ki határozottan Marci.
--Festesz???!!! És mégis mire?
--Festek. – ismételgeti halkan a fiú.
Ekkor Marci a kezébe veszi a piros temperát és rányom egy kis festéket Kata talpára, majd az ujjával elkezdi szétkeni a festéket a lány pucér talpán. Amikor Kata megérzi a kinyomott temperát a talpa közepén, hirtelen így szól:
--Ezt ne csináld! A talpamra nem szabad festeni, az nem papír! Könyörgöm ne, ez nagyon csikis!
Majd hirtelen elkezd nevetni.
--Hhhhhhaaaaaaaa- hhhhhhhhaaaaaaaaa- hhhhhaaaaaaaaa- hhhhhhhhhhhhhhheeeeeeeeeeeeeee- hhhhhheeeeeeeeeeeeeeeeee- hhhhhhhhhhiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii- hhhhhhhhhhiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii….!!!
Marci közben a több színből is nyom nővére érzékeny talpára, majd körkörös mozdulatokkal elkezdi összekeverni a színeket. Közben Kata hangos sikítozásba és vad rángatózásba kezd.
--Áááááááááááááááááá!!! Hhhhhhaaaaaaaaaaaaaaa- hhhhhhhhaaaaaaaaaaaa!!! Nnnnnnnneeeeeeeeeee!!! Hhhhhhhhhhhhhheeeeeeeeeeeeeeeeee- hhhhhhheeeeeeeeeeeeee!!! Hhhhaaaggydddd aaaabbbbbaaaaaa!!! Kööönnyöööörrrggööööööööömmmm!!!! Eeeezzzz cccccsssssssiiiiiiikkkkiiiiiiiiiissssssss!!!! Hhhhhhhhhiiiiiiiiiiiiiiii-hhhhhiiiiiiiiiiiiiii…!!!!
A nagy kiabálásra aztán odasiet a testvérek édesanya, majd amikor meglátja mi is történik, egy percet sem habozva ráveti magát lánya lábaira ne hogy eltudja rántani Marci elöl, majd egy határozott mozdulattal leveszi Kata másik lábáról is a zoknit. Közben Kata tovább nevet és sikítozik, de most még inkább vételen testvérével szemben. Az anya közben így szól Marcihoz.
--Kincsem, mi szépet festesz a nővéred talpaira? Elmondod?
--Festek.- motyogja halkan a kisfiú.
Az anyuka most lánya felé fordul és így szól:
--Szia kislányom! Látom jól érzitek magatokat az öcséddel. Ugye nem bánod, ha egy kicsit besegítek a testvérednek a festegetésbe?
A gyerekek édesanya ekkor belemártja az ujjait a temperába, majd finoman elkezdi táncoltatni azokat lánya talpain, főként a lábujjak közötti résekre koncentrálva.
--Aaaaaaaannnnnnnnyyyyyyyaaaaaaaa nnnneeeeeee!!! Hhhhhhhhhheeeeeeeee- hhhhhhhheeeeeeeeeeeeeeeee- hhhhhhhhhhhhheeeeeeeeeeeee!!! Nnnnnneeeeeemmmmmm bbbbíííííírrrrrrooooooommmmmmm kkkkkkiiiiiiii!!!!! Hhhhhhhhhhiiiiiiiiiiiiiiiii- hhhhhhhhhhiiiiiiiiiiiiiii- hhhhhhhhiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!! Hhhhhhhhhhhaaaaaaaaaaaa- hhhhhhhhhaaaaaaaaa!!!! Hhhhhhaaaaaagggyyyyyyáááááááttttoooooookkkkkkk aaaaabbbbbbbbbaaaaaaaa!!!! Hhhhhhhhhheeeeeeeeeeeeeeeee- hhhhhhhhhhheeeeeeeeeeee!!! Kkkkkkkkkéééééééééérrrrrrrrrllllllllleeeeeeekkkkkkkk!!!!!!!!!!!!
Ahogy telt múlt az idő Kata talpaira egyre több festék került, így persze egyre színesebbek lettek. Idővel már nem pusztán simogatták a lány talpait, már sokkal inkább csak kapargatta azokat a két „művész”, így serkentve még hangosabb nevetésre Katát. Természetesen nem sikertelenül.
Vége
0
R
OP · 9 Oct 2006 (edited)