Dani a kórházban

Ez a történet csupán kitaláció, a valósággal való bármi nemű hasonlóság pusztán a véletlen műve.

Dani a kórházban

Írta: red kneesocks

Dani 24 éves kerekesszékes fiatalember, rövidbarna hajú, barna szemű, vékony testalkatú. Születése óta kerekesszékben él, de minden végtagját érzi és tudja mozgatni. Dani minden tavasszal befekszik néhány hétre egy rehabilitációs intézetbe, hogy kipihenje a munka okozta fáradalmakat és egy kicsit felerősödjön. Ez a történet egy ilyen ”vakáció” alkalmával történt.
Dani a kórház folyosóján várta, hogy behívja őt a gyógytornász a soron következő vizsgálatra. Danin ekkor egy sötétkék melegítő együttes volt, alatta egy piros pólóval, egy sötét színű boxeralsóval, és egy pár piros térdzoknival. Plusz még egypár fekete szandál volt a lábán.
Jó néhány perce várt már arra, hogy megismerje a gyógytornászt, és már azon kezdet el morfondírozni egy magában a folyóson, hogy mit fognak majd vele odabent csinálni. Folyton ezek a kérdések jártak a fejében:
Vajon szigorúak lesznek? Biztos agyon fognak szekálni, vagy mégsem? Biztosan örülten fog fájni minden porcikám! Vajon sikerül egy darabban túl élnem?

Mikor éppen ott tartott, hogy inkább megpróbál ellógni a vizsgálat elől kinyílt a szoba ajtaja, és ott állt egy fiatal szőke hosszú hajú lány, majd oda lépett Danihoz és ezt kérdezte:

--Ugye te vagy a Dani?
Dani kicsit remeget az ijedtségtől, de végül válaszolt:
--Igen, én vagyok.
--Szia, engem Móninak hívnak, én vagyok a gyógytornász! Nem kell tőlem megijedni csak egy kicsit megvizsgállak, jó?

Danit annyira elbűvölték a lány tengerkék szemei és kedvessége, hogy azt se bánta volna, ha ott helyben megműti a lány. Dani csak bólintani tudott, majd elindult a gyógytornász után a szobába.
A szoba tejesen átlagos orvosi szobának tűnt, fehér falak, egy fehér vizsgálóágy a szóba közepén, egy bordásfal az egyik falon, vele szembe egy mérleg és egy fehér orvosi szekrény, tele mindenféle kacattal. Ezenkívül volt még néhány kondigép, pár labda és néhány más eszköz, elszórva a szobában. Móni oda sétált az ágyhoz, majd megfordult és Danira nézett:

--Jól van! Első körben lekellene vetkőznöd, hogy megvizsgáljalak! Letudsz vetkőzni egyedül vagy segítsek?
Dani ekkor elpirult egy pillanatra, majd a következőt válaszolta:
--Hát izé!! Sajnos alulról nem megy az öltözködés, úgyhogy ott segíteni kellene!
--Oké! Nem gond, de a fölsődet neked kell levenned!- mosolyodott el Móni

Ekkor odalépett hozzá Móni, majd leguggolt, hogy levegye a fiú cipőjét. Dani ekkor a pulóverjétől próbált megszabadulni. Amikor Móni levette az egyik szandált a fiú lábáról, így szólt:

--De szép piros zoknicskád van, új?
--Igen! Nem rég kaptam nagymamámtól.- válaszolta dadogva a fiú
--Nagyon csini! Jó áll neked ez a szín.
--Köszi!

Amit a lány lerakta földre az egyik cipőt, gyorsan neki látott a másiknak is, hogy mihamarabb megpillantsa Dani kicsiny lábát.
Amikor Móni megszabadította a fiút a másik szandáljától is, gondolt egyet és végighúzta az ujját a fiú zoknis talpán. Abban a pillanatban, amit ez megtörtént Dani hirtelen összerándult és hangosan nevetett, majd ezzel egy időben elrántotta a lábát:

--HA-HA! NE CSIKIZZ!! NAGYON CSIKIS VAGYOK!
--Oppps…! Bocsánat! Te ennyire csiklandós vagy?
--Igen nagyon!!! Nem bírom, ha csikiznek!
--Ne haragudj többé nem teszem! Megígérem!
Miután Dani levette a felsőjét a következőt mondta:
--A pólómat is levegyem?
--Nem, az egyenlőre maradhat. És most lássuk azt a nadrágot!

Ekkor Móni lassan elkezdte lehúzni Daniról a melegítő alsót. Móni ezt a műveletet nagyon lassan és óvatosan csinálta. Ahogy elkezdte lehúzni a fiúról a nadrágját, Móni szép lassan megpillantotta Dani feszes boxeralsóját. Majd hirtelen elmosolyodik, és így szól:

--Hát veled meg mi történt?
Majd rámutat a fiú éppen duzzadó férfiasságára. Dani ekkor lenézz, majd ismét elpirul.
--Elnézést kérek! Nem fordul elő többet!
Móni ekkor nevetni kezd, majd így szól:
--Semmi baj! Örülök, hogy tetszem valakinek! Nézz csak, milyen zoknija van itt valakinek!- majd ismét nevet egy nagyot.
--Hát neked meg milyen zoknid van? Szereted a térdzoknit?
--Igen. Mért neked nem tetszik? Azt mondják, hogy nekem jól áll, mert vékony a lábam.
--De-de!! Szerintem is nagyon aranyos!

Ekkor egymásra néznek és mindketten elkezdenek nevetni.

--Na jól van elég a bolondozásból, irány az ágy!!!- mondja Móni
--Rendben!

Majd Dani elindult kerekesszékével a vizsgáló ágy felé. Mikor ódaért Móni segített neki felmászni, majd hasra fektette a fiút. Ezután Móni elkezdte alaposan megvizsgálni Danit, aki szótlanul tűrte, a procedúrát.
Móni először végig simította mindkét kezével a fiú törékeny testét, majd masszírozni kezdte. Miután egy kissé kilazította a fiút elkezdte mozgatni annak lábát. Miközben fel-le mozgatta a lábakat Móni figyelte, hogyan reagál Dani a történtekre. Pár perc elteltével aztán Móni megkérte Danit, hogy próbálja meg a lábával eltolni az ő kezét. Miután látta, hogy a fiú csupán csekély ellenállásra képes úgy döntött, más módszerekkel ösztönzi a fiút nagyobb fizikai erő kifejtésére: Ekkor egyik kezével megragadta a fiú bokáját, még a másikkal körkörös mozdulatokat téve ingerelte a fiú talpát.
Dani ekkor hangos nevetésbe kezdet, és próbálta elhúzni a lábát, a kínzó helyzetből.

--HA-HA-HA-HA-HA! HE-HE-HE! NE CSIKIZZ!!
--Ooohh! De nagyon érzékeny itt valakinek a talpa!
--HA-HA-HA! KÉRLEK! HE-HE-HE-HE!! HAGYD ABBA!
--Csiki-csiki-miki! Hol vagy még csiklandós, hmm?
--HE-HE-HE! CSAK OTT!! HI-HI-HI!! DE OTT NAGYON NEM BÍROM…!

Móni párperc után abbahagyta a fiú talpának csiklandozását, majd gondolt egy merészet, és odalépett az orvosi szekrényhez, majd kivett onnan egy jó hosszú kenderkötelet: Ekkor az járt a fejében, hogyan szerezz majd magának egy kellemes délutánt, és persze Daninak egy felejthetetlen napot.
Móni ekkor odalépett az ágy mellé a kötéllel a kezében és arra kérte a fiút, hogy nyújtsa hátra mindkét kezét. Dani szó nélkül engedelmeskedett, annál is inkább mert félt, hogy ugyanilyen „kellemes” megtorlásban lesz része, ha nem engedelmeskedik, mit az iménti néhány perc.
Amint Dani hátra tette a kezeit, Móni fogta és megkötözte őket, majd behajlította a fiú mindkét lábát és azokat is jó szorosan összekötette. Miután a kezeit és a lábait is jó erősen megkötözték, Dani úgy feküdt ott mint egy darab kötözött húsvéti sonka. Bár nem fájt semmije, de mozdulni sem bírt a kötelek szorítása miatt. Dani ekkor kissé ijedten nézett Mónira.

--Nyúgi! Ez is csak a vizsgálat része.- mosolygott jó kedvűen Móni

Hogyne mosolygott volna hiszen tudta, hogy most bármit megtehet anélkül, hogy Dani bármit is tehetne ellene. Móni ekkor már tudta, hogy egy kellemes délutánban lesz része. Móni ezután néhány lépésnyire eltávolodott az asztaltól, majd visszaérkezvén hozott magával egy gurulós kocsit. A gurulós kocsin különböző méretű és fajtájú madártollak voltak, néhány kefe, egy fésű, és egy elektromos fogkefe. Dani ekkor jött rá, hogy mi vár rá.

--Kérlek ne! Könyörgöm ne csináld! Bármit megteszek, csak ne csikizz többet! Kérhetsz bármit, csak ne használd azokat! Könyörgöm!!!

Móni erre csak mosolyogott és nemet intett a fiúnak.
Móni ekkor gondosan megszemlélt minden kocsin lévő eszközt, majd kiválasztott egy fekete tollat. Ezután egy szempillantás alatt ott termett Dani lábainál majd lassú mozdulatokkal elkezdte csiklandozni a fiú talpát, a sarkától egészen a lábujjáig. Dani ekkor hisztérikus nevetésben tört ki:

--HA-HA-HA-HA-HA-HA!!! HE-HE-HE-HE-HE!!! HI-HI-HI!! NEEE CSIKIZZ…!!! HA-HA-HA!!! NEM BÍROM!!! HE-HE-HE-HE!!! HAGYD ABBA…!!!!

Móni egy szót sem szólt, csak mosolygott és egyre jobban csiklandozta a fiú érzékeny talpait.

--HA-HA-HA-HA!!! KÖNYÖRGÖM!!! HE-HE-HE-HE-HE-HE!!!! HAGYD ABBA!!!!

Móni megpróbálta fiú talpának minden egyes milliméterét alaposan feltérképezni, hogy rájöjjön, hol érheti el a legnagyobb hatást. Úgy látta, hogy Dani a lábujjai közt és a sarkánál a legcsiklandósabb, ezért ezekre a részekre külön hangsúlyt fektetett csikizés közben. Dani közben hevesen próbált ellenállni és kiszabadítani magát, de mindhiába, a kötelek erősebbek voltak nála.

--HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA!!! NEEEE!!! CSINÁLD!!!! HE-HE-HE-HE-HE!!!! KÉRLEK!!! NEEE!!! HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA…!!!

Jó néhány perc elteltével aztán Móni letette a tollat és egy hajkefét vett a kezébe. Dani ekkor még egy utolsó elkeseredett kísérletet tett arra, hogy lebeszélje a lányt a további csikizésről:

--KÉRLEK NE CSINÁLD!!! BÁRMIT MEGTESZEK CSAK HAGYD ABBA!! KÖNYÖRGÖM!!!
--NEM!- mondta mosolyogva a gyógytornász

Amint közölte a könyörtelen választ Móni szép lassan elkezdte masszírozni a fiú zoknis talpát a fésűvel. Dani ekkor hangosan felsikított, majd örült ficánkolásba kezdett:

--HA-HA-HA-HA!!! HE-HE-HE-HE-HE!!! NEM BÍROM TOVÁBB!!! HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA!!!! CSAK EZT NEEE…!!! HI-HI-HI-HI-HI!!! HA-HA-HA-HA…!!!!

Móni egyre jobban belelendül és csak csikizte és csikizte megállás nélkül szerencsétlen fiút. Dani ekkor megvolt róla győződve, hogy ezt nem éli túl! Ekkora már teljesen elkészült az erejével és már csak a nevetésre és sikongatásra futotta tőle. A vizsgáló ágy ekkor már teljesen elázott a sok vizelettől. De Móni továbbra is rendületlenül tovább csikizte áldozatát, miközben ő remekül szórakozott az egészen.

--HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA….!!!!!

Miután alaposan megdolgozta fiú talpait a fésűvel Móni úgy döntött, hogy a végére hagyja legnagyobb durranás. Ekkor kezébe vette a leghatásosabb eszközt, amit csikizésre lehet használni, a kedvenc elektromos fogkeféjét. A lány ekkor ahelyett, hogy rögtön nekieset volna a fiú agyongyötört talpainak, úgy döntött, hogy utoljára még meglepi a fiút. Ekkor óvatosan becsúsztatta a fogkefe fejét Dani zoknija alá. Egészen fel a sarkáig, majd bekapcsolta. Abban a pillanatban Dani ismét sikítozni kezdett, majd könnyezni a nevetéstől és csak nevetett és nevette, ahogy a torkán kifért:

--HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA!!!-NEEE!!! HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA!!! NEEE!!HA-HA-HA-HA-HA-HA!!! NEM BÍROM KI!! HA-HA-HA-HA-HA…!!!!
--Mi van csak nem csiklandós??- nevetett hangosan Móni
--HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA- HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA-HA…!!!

És ez még így ment hosszú-hosszú percekig, míg meg nem könyörült Móni ifjú páciensén.
VÉGE