Mónika és Erzsi együtt léptek be a szobába, amely igen elegánsan festett, a szoba nagyrészét a franciaágy foglalta el, az ágy mellett egy éjjeliszekrény állt, rajta egy óra és egy közös fotó a családról. Az ággyal szemben volt a TV, hogy este is szórakozást nyújtson Erzsiéknek, ha éppen úgy hozza kedvük. Az ablak félig nyitva volt és a forró, meleg levegő csak úgy áradt be a szobába! A függönyt néha meg-meg libbentette a langyos szellő.
Erzsi Mónikához fordult és így szólt:
- Először is csak 90 percünk van. Menj ki a fürdőszobába és tusolj le gyorsan, a menyasszonyi ruhát ne vedd vissza, ott van a bikinim a fürdőben, az egyenlőre jó lesz neked is. Tusolás után abba bújj bele, ja és menj el WC-re mielőtt visszajössz!! Addig én összeszedek néhány apróságot ami kellhet.
Mónika nem igen értette miért kéne tusolás után WC-re is mennie, s mikor erről megkérdezte az édesanyját, ő ezt válaszolta:
- Szerintem jobb lenne, mivel lennt elég sokat ittál és nem szeretném ha becsurogna valami!!
Mónika most már kezdte megérteni, hogy mi vár rá, de már nem akart visszakozni és némán teljesítette, amit az anyja kért!
Erzsi néhány perc alatt vissza is ért azzal anéhány dologgal amit kerestt. Ezek a következők voltak: egy hajkefe, egy elektromos fogkefe és egy jó adag testápoló.
15 perc alatt Mónika letusolt, átöltözött és pisilni is elment, igaz ott jó pár percig erőlködött, de nem ment semmi!!
Ekkor az anyja teleeresztette a fürdőkádat vizzel és megkérte Mónikát hogy üljön bele, mivel Erzsi tudta, hogy Mónika talpa milyen csiklandós tudta, hogy pár pillanat alatt eléri amit akar és egyben azt is bizonyosan remélheti, hogy az ágyuk nem lesz nedves a "kis kaland után"!!
A lány beleült a langyos vízbe, de nem igen értette mit akar az anyja. Erzsi leült a WC kagylóra, ami közvetlen a fürdőkád mellett volt.
- Kislányom, nyújt ki a lábad, úgy, hogy a lábfejed pont az ölemben legyen.-mondta Erzsi.
Mónika még mindig nem értett semmit, ezt Erzsi már a pillantásából kiolvasta és elkezte magyarázni, mire is gondol!
- Nézd Mónika, neked a talpad volt mindig a legcsikisebb és arra gondoltam, hogy mivel nem tudtál rendesen pisilni és azt sem akarom hogy eláztasd az ágyunkat itt kezdem el csikizni a talpad, ha szerencsénk van pár perc alatt kimegy aminek ki kell!!
Mónika rémülten vette tudomásul a hallottakat, mivel a talpa mindig nagyon érzékeny volt, ráadásul az anyja elkezdte elővenni a hajkefét és az elektromos fogkefét.
- Fogd erősen a kád szélét és vigyáz ne menjen ki az összes víz.- fejezte be Erzsi.
Az édesanyja elkezte megtörölgetni a lánya lábát a törölközővel és már erre is igen hevesen reagált Mónika.
- Jjjaajjj a taaalllpppaaammm, nagyon csikííízzz.-kiálltotta Mónika és ide oda dobálta magát a kádban, kisebb szökőárt zúdítva a fürdő járólapjaira.
- Ugyan már kislányom, csak megtörlöm.-szólt Erzsi, kisebb mosollyal az arcán.
- Kislánykorodban is ugyanilyen csikis volt!!.-emlékezett vissza Erzsi. - Ha kicsit játszani akartam veled, kisebb háborút kellet lefojtatnom, de a végén mindig én nyertem. Ahogy érezted, hogy húzom le a zoknidat, úgy sikítottál, hogy azt el sem lehet mondani! Pedig akkor csak az ujjaimmal csikiztem a kis talpadat, de most nem csak azzal fogom!!- tette hozzá vigyorogva Erzsi és előhúzta az elektromos fogkefét!
Mónika arcára kiült az a gondolat, hogy ez nem nagyon fog neki tetszeni és igaza is lett! Már a bekapcsolt fogkefe hangjától is kisebb nevetőgörcs fogta el.
- Nem lesz az olyan rossz.-szólt kissé alattomos mosollyal az anyja.
Mónika már majdnem elhúzta a lábát az anyja öléből, mikor Erzsi gyengéden, de határozottan visszahúzta azt az ölébe.
- Nocsak, csak nem csiklandós a kisasszony??-nevetett Erzsi.
Mónika a nevetéssel küszködve a fejét rázta és még mindig próbálta elhúzni a lábát de az édesanyja nem engedte.
Mónika lába különben nem csak csiklandós, de igen tetszetős is volt. A körmei nem voltak lakkozottak, az ujjai apróbbak, az egész lábfeje tiszta és ápolt volt, a bőre hamvas és puha, vagyis olyan amilyen egy 23 éves lány lábának lennie kell.
Erzsi egész közel helyezte a fogkefét lánya talpához, de még nem érintette hozzá. A lány arcizmaival viaskodott, Erzsi határorottan, de szelíden megfogta lánya bokáját az egyik kezével, a másikkal a fogkefét érintette a lánya puha, meztelen talpához. Ahogy a fogkefe elérte Mónika talpát a lányból kitört a nevetés.
- Neeee aaannnnyyyyaaa, ne ez nagyon csiklandoz, ne nem bíííírrrrooommmm.
Mónika torkaszakadtából nevetett, anyja pedig csak úgy szántotta a fogkefével a csikis kis talpakat. A lábujjaktól egészen a sarkakig, mindent amit ért, főleg a talp közepén írt le kisebb köröket, mert tudta, hogy lánya ezzel már nem tud mit kezdeni.
- A talpamat neeeee anya, bármit csak azt neeeee.- és ficánkolt nevetett a kádban óráknak tűnő percekig, amikor lekerült a fogkefe feje.
Na akkor már csak pillanatokra volt a sikertől Erzsi, ahogy a már fejnélküli fogkefe megtalálta Mónika meztelen talpának a közepét és az ujjak alatti puha részt.
- A talpamat neeee, anya hagy már aaabbbbaaaa, bepisilekkkkk.-nevetett Mónika, újabb adag vizet juttatva a padlóra.
- De hisz ez a célunk kislányom, nem sikerült WC-re menned és nem akarom, hogy az ágyunk legyen csupa víz. Nyugodtan engedd be a kádba, pont ezért csikizlek most itt egy pár percig.-felelte lányának Erzsi, akiről már nem lehetett azt állítani, hogy nem élvezi a helyzetet. Annál jobban csikizte a lánya talpait, minél jobban nevetett Mónika és kérte hogy hagyja abba.
A fogkefe után az ujjak következtek, azok is végig szaladtak párszol ide-oda.
- Juj, de csikis itt valaki. Csak nem ez a kislány itt a kádban?! Jaj, csak nem ezek a kis talpacskák ilyen csikisek.- gyötörte verbálisan is a lányát Erzsi, mikor egyszercsak Mónika így szólt.
- Bemeeennt, anyaaa haaaggyydddd már aaaabbbbaaa, most már tényleg bepissssiiillllttteeeemmm. Nem bííírrrrooommm ttttooovvvvábbb!!!
Erzsi belenézett a kádba és őszinte döbbenetére a kádban lévő kis víz már ami maradt benne, nem csupán halvány, hanem erősen sárga volt.
Erzsi ekkor elengedte lánya talpait és utasította Mónikát hogy zuhanyozzon le újra.
A lánykikérőig már csak kicsivel több mint egy óra volt hátra, sietniük kellett.
Mónika ugyan rettentően elfáradt, alig kapott levegőt mikor kiszabadultak a talpai anyja kezei közül, de be kellett látni, tényleg nem volt ez olyan rossz. Sőt, mintha felszabadultabb lenne és a sok idegességtől is megszabadult volna, ami az esküvő miatt keringett benne.
Elment zuhanyozni újra és már alig várta, hogy ezután mi következik, mégha ezt restelkedve is vallotta be magának!!
Folyt. köv. ...
