A tollak terme

(A HP1-ben van ugye a bölcsek kövéhez vezető út ami most egy új "akadállyal" bővül!! Remélem tetszeni fog!!

)
A trió mindent beleadott és így sikerült is megszerezni a szükséges szárnyas kulcsot az ajtó kinyitásához. Az izgő-mozgó kulcs nem igen szerette volna, ha ismét a zárba gyömöszölik, de nem bírt szabadulni, Harry elfordította a kulcsot és a három jóbarát belépett a következő terembe!
Itt azonban első látásra nem volt semmilyen szörnyeteg, sem valamilyen varázslat amit meg kellene törniük.
Egyetlen puha borítású asztal állt a terem közepén.
A falat csak faragvány díszítette, ami első látásra, egy boszorkány vallatását ábrázolta. Hermione, aki az Harryék évfolyamában évfolyamelső volt, nyomban tudta, miről is szól a kép.
- Így vallatták a muglik a 14. században azokat az embereket akiket boszorkánynak hittek! - mondta Hermione, aki minden mágiatörténet órán ébren tudott maradni, a többiekkel ellentétben.
- A lényeg az, - folytatta Hermione - hogy az áldozatot addig csiklandozták, még be nem vallotta boszorkány mivoltát, majd ezek után mint tudjuk elégették mágján.
Harry és Ron nagyon meglepődtek a hallottakon, de nem szóltak hagyták hogy Hermione gondolkodjon.
Vagy háromszor körbesétált a termen, mire felfedezett egy kis átjárót, amin még éppen átférnének, de zárva volt, a visszavezető ajtó úgyszintén!!
- Mi a fenét kell itt csinálnunk?? - fakadt ki Ron. - Ennek semmi értelme!!
Harryben azonban kezdett kikristályosodni a megoldás, nem is olyan bonyolult, mégis idevág, de nem gondolta, hogy pont az lehet a megoldás, így nem is adott hangot megérzésének.
Hermione az ajtó, a faragvány, és az ágy között járatta tekintetét, még végül a homlokáracsapott!!
- Megvan!! - rikantotta vidáman a lány, de rögtön el is komorult, mert tudta képtelen megtenni, azt amit kell.
- Mi baj? - kérdezte Ron. - Rájöttél valamire??
- Bármi is jutott eszedbe Hermione kérlek mondd el, hátha mégis az a jó megoldás!! - unszolta Hary.
- Csiklandozás. - válaszolta Hermione egyetlen szóval.
Közben az járt a fejében, hogy szülei mennyit is csiklandozták kislány korában, és ő mennyire nem birta ezt az érzést. Annyira csiklandós volt például a talpán, hogy anyja ott már nem is próbálkozott.
A fiúk ezalatt értetlenül pislogtak a lányra.
- Hát nem értitek?! - fakadt ki Hermione. - Az ajtó csak a csiklandozás okozta harsány nevetésre nyílik ki egy bizonyos idő után. A falon lévő faragvány, az asztal, minden egybevág!!
- Most már csak az a kérdés, hogy kilesz közülünk az, aki erre válalkozik! - szólt nagy komolyan a lány.
A fiúk ösztönösen a fejüket rázták és két lépést hátráltak válaszul.
- Hát ránk ne számíts! - kiálltották kórusban.
- Hogy lehettek ilyen gyávák?! Jó akkor majd én.
Hermione határozott léptekkel az asztalhoz sétált és felfeküdt rá!!
- Csak tudnám, hogy hogyan működik!! - szólt fennhangon, amire rögtön meg is kapta a választ!
Az asztal négy sarkából, puha kötelek tekeregtek elő körülfonva a lány karjait és lábait! Valamely láthatatlan mágikus erő eltávolította a lány lábáról az egyenes talpú cipőt, az egyenruhát a hasán feltűrte és meglazította a nyakkendőt és az inget!!
Hermione arca hatalma rémületet tükrözött, de még odakiálltott Ronnak és Harrynek.
- Bármi is történik, addig ne próbáljatok eloldozni, még az ajtó ki nem nyílt rendesen.
Pár pillanattal később egy egyberi nagyságú fehér kéz tűnt fel a levegőben, s a kezében egy hatalmas pávatollat lobogtatott.
Szegény Hermione, amint meglátta a tollatt, már rángatódzott a szája széle az elfojtott nevetéstől.
A hasán finoman végighúzta párszor a láthatalan kéz a tollat, csak úgy incselkedésképpen, a lány ekkor már kacagott.
- Neee, neeee kérlekkk. - nevetett Hermione. - Nagyon csikkkkklllllandóóóóssss vagyokkkk!!
Ron és Harry megkövülten álltak, meg sem fordult soha a fejükben, hogy a szorgalmas és mindig komoly és néha kicsit magának való Hermione ennyire csiklandós legyen!!
Közben újabb halk pukkanás hallatszott és megjelent egy másik kéz is. A toll ami eddig Hermione hasát csiklandozta, most lejjebb ment a talpak felé a lány nem kis rémületére. A most felbukkant kéz, finoman megfogta Hermione bokáját, még a másik a tollal kezdte csiklandozni a lány talpait, a hatás leírhatatlan volt.
A lány torokszakadtából nevetett, még a könnyei is végigfolytak az arcán a nevetéstől.
- Neeee, könyöööörrrgggöökk, csak ezzzztt neeee!!! - nevetett Hermione, de úgy ahogy barátai még sosem hallották nevetni. Ő csak kuncogni szokott néha, de azt is csak nagyon ritkán!!
- A talpamat neeeee, nagyooonnn csikiiiikííízzzz, kérlek neeee!! - és Hermione csak síkított és nevetett óráknak tűnő perceken át!!
A tollal ide-oda jártak az ápolt, puha és igencsak csiklandós talpakon! Miután mindkát talppal végzett a mágikus kéz, eldobta a tollat és a nélkül csiklandozta tovább a meztelen talpakat.
- Neeee, neeemmm bírrrrooommm továbbb, eléééééég!!
Óriási sikítás hagyta el a lány ajkait, ami még pecekig zengett az üres terem falai között!!
A kéz most otthagyta a csikis kis talpakat egy kis időre és mindét kéz benyúlt a felhajtott talár alá és megkereste Hermione hónalját és azokat kezdte csiklanladozni, elég heves reakciókat váltva ki a lányból!
- Ezz nagyooonnn csikkkllllaaanndddooooozzz, neee, eléégg, haaaagyddd abbbaaa! Neeemmm bbbbíííroooommm!! - nevetett a lány és közben levegőért kapkodott!!
Pár perccel később mindkét kéz eltüt Hermione hónalja közeléből, mintha csak köddé váltak volna.
A lányt most már leverte a víz, egész testében megborzongott és levegő után kapkodott!! Barátai megkövülten álltak, de elég közel az asztalhoz, hogy közbelépjenek, ha kell.
- Eddiiiggg méégg eeeegggéééész jóóólll bííírrttamm. - lihegte Hermione. - Csaaakkk aazztt nnneeemmm ééérrrttteeemm, miiiééérrtt vaann mégg zááárrrvvvaaa aaazzz aajjjttóóó?!
Harry és Ron a fejüket rázták, de Harry már nem bírta tovább és oda akart szaladni az ágyhoz, hogy eloldozza barátját.
- EEszeeedbbbee see jusssonnn.- lihegte a lány.
Harry ekkor megtorpant. Tudta, hogy ha nem sikerül átjutni a következő terembe Piton előtt, akkor a bölcsek köve bizony Voldemortté lesz. A lány egyetlen pillantása is elárulta, hogy ő is mihamarabb szabadulni szeretne onnan, de jól tudta, mindent meg akar tenni, hogy segítsen barátainak!
Harry még fel sem ocsúdott Hermione önfeláldozásán, máris megjelent a teremben több száz lebedő apró tollpihe.
A lány az ajkaiba harapott és becsukta a szemét, de szája máris mosolyra görbült. A tollak megrohamozták Hermione minden szabad testrészét, a talpakon vagy 50-50 apró tollpihe járt fel-és alá, a sakaktól a lábujjak közéig mindenhova befurakodtak, a hasán vagy 100 toll csiklandozta a lányt és a talár alatt a hónaljaknál is vagy 20 toll szorgoskodott.
Szegény Hermione már nem is nevetett jószerével csak sikítozott annyira csiklandós volt szinte mindenhol. A nevetés velőtrázó és hatalmas erejű volt!!
- Neeeeee, könyöööörrrgggökk, neeeeee!! - sikította Hermine. - Nagyon csiiiikkkkklllaaannndddoooozzz, nnnneeeeemmm bííírrrooomm!!!
Közben csak úgy folyt a könnye a nevetéstől.
Az utolsó hatalmas erejű sikítás után a falak megremegtek, a ollak pedig azonnal eltűntek. Harry és Ron ösztönösen a fejük fölé kapták a kezüket, azt hitték beomlik az egész szoba, de csak a rejtekajtó nyílt ki hatalmas, zörgés és csörömpölés közepette.
A lányról pedig eközben letekeredtek a kötelek és ő nagy nehezen felült. Még mindig alig kapott levegőt, de pár perc után nagyjából rendbejött. Lenyúlt az ágy lábához és felhúzta a zoknit és a cipőt a lábára, a talárját megigazította, a nyakkendőjét és a gallérját úgyszintén.
Miközben Hermine olyan gyorsan elsietett az asztaltól ahogy csak csak tudott, barátai hasukat fogták a nevetéstől.
- Ez egyáltalán nem volt vicces. - szólt feldúlt képpel a lány, s ez már hasonlított arra a Hermionéra, aki a barátjuk volt.
- Nem mondtad soha, hogy ennyire kis csikis csaj vagy. - csípkelődött Ron, aki még mindig az arcizmaival viaskodott.
- Elég volt ebből! - zárta le a témát a lány, miközben elkezdtek átevickélni a szomszéd helyiségbe.
Ahogy beléptek a fények rögtön kigyúltak és egy hatalmas sakktábla tárult a kővadászok szeme elé...
(A folytatást innentől mindenki ismeri!!

)