A nyomozónő vallatása

Melinda már 2 éve dolgozik a Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztályán, amióta az eszét tudja, mindig is nyomozó szeretett volna lenni. Ez az elhatározás fokozatosan csak erősödött benne az idő előrehaladtával, a gimnázium alatt már komoly erőfeszítéseket tett ennek érdekében, rengeteget sportolt, továbbá autodidakta módon szakmailag is képezte magát. A Rendőrtiszti Főiskola három éve alatt minden fontos ismeretet megszerzett jövőbeli munkájához, a diploma készhez vétele után rögtön el is helyezkedett.

Két év alatt rengeteg ügyet derített fel eredményesen, az egyik legjobb munkaerőnek tartották az állományon belül. Egy szerdai nap viszont furcsa érzésekkel kelt fel, és ment be munkahelyére. Nem tudta megmagyarázni az okát, inkább igyekezett tudomást nem venni róluk. Mikor beért a kapun, egyik társa, Katalin egyből megszólította:

- Szia! Mi van veled? Olyan nyugtalannak tűnsz!
- Nem tudom, furán érzem magam. De ne is beszéljünk róla, majd elmúlik.
- Rendben. Amúgy az őrnagy vár az irodájában, beszélni szeretni veled.
- Hmm, biztos egy újabb „érdekes” ügy – sóhajtott Melinda – Megyek is, nem akarom megváratni, múltkor szóvá tette… Ha lesz időm, együtt ebédelhetnénk.
- Oké! – mosolyodott el Katalin, majd mindketten mentek a dolgukra.

Melinda határozott léptekkel tartott felettese irodájába, aki rögtön helyet kínált a lánynak. Az őrnagy rendkívül kedvelte Melindát, emiatt négyszemközt mindig bizalmasan, informálisan beszélt vele.

- Kedves Melinda! – kezdte – Nagy örömömre szolgál, hogy az állományunkat erősíti, nem tudok eléggé gratulálni a legutóbbi eredményes nyomozásához.
- Zavarba hoz – sütötte le szemét Melinda, állítását tökéletesen igazolta az egyre piruló arcszíne.
- Ugyan... De térjünk át arra, amiért hívattam. Tudomásunkra jutott, hogy egyes bűnügyi szervezetek újabb módszerrel igyekeznek információkat kicsalni a tisztjeinkből. Olyan módszerrel, amely során nem okoznak testi sérüléséket. Erre is fel kell készülnünk, nem mehetünk szó nélkül mellette…
- Ne csigázzon, őrnagy úr. Miről van szó?
- Csiklandozás. Ezáltal próbálnak meg bizalmas adatokhoz, információkhoz jutni az Irodát ill. annak egyes tagjait illetően. Mi ehhez az eszközt sajnos nem alkalmazhatjuk, mivel a gyanúsítottakhoz, tanúkhoz nem nyúlhatunk hozzá a vallatás során… Pedig kétségkívül eredményes…

Melindának alaposan kikerekedtek a szemei, a „csiklandozás” szót hallva pedig egyenesen végigfutott a hátán a hideg… Visszaemlékezett, mennyit is csiklandozták gyerekként; a szülei, rokonai, barátai… A legrosszabb élménye viszont az volt, amikor egy alkalommal külön edzett a gimnázium tornatermében. Éppen felüléseket végzett, amikor úgy érezte, lábai beakadtak a bordásfal legalsó rúdja és a parketta közé. Ekkor benyitott az ajtón tornatanárnője, aki észrevéve a lány szorult helyzetét, gonoszan vigyorogni kezdett és elkezdte csikizni Melindát – közel fél órán keresztül… Bejárta az egész testét; a hónalját, a bordáit, a hasát, a köldökét, oldalát, térdét, mindegyik borzasztóan csiklandós volt. Azóta is félve emlékszik vissza az akkor történtekre… Elmélkedése nem tartott sokáig, az őrnagy szinte egyből folytatta:

- Arra a következtetésre jutottunk, hogy le kell tesztelnünk a tisztjeinket, mennyire bírják a csiklandozást. Magácska lesz az első – mosolyodott el barátságosan.
- Én?? Én… nagyon csiklandós vagyok – szaladt ki Melinda száján.
- Nemsokára kiderül… Kérem, félórán belül jelenjen meg a 4. számú kihallgatóhelyiségben – utasított, majd kedvesen megsimogatta a lány arcát.

Miután elhagyta az irodát, Melindát kétségbeesés fogta el, nagyon régóta nem csikizték már, nem tudta, meddig is fogja bírni. Az idegességet enyhítendő lement a kantinba egy kávéért, majd várta a percek tovaszállását, de az idő ólomlábakon járt a hátralévő félórában. Minél előbb túl akart esni rajta.

Nagy nehezen eltelt a harminc hosszú perc, és megjelent a kihallgatószobában, ahol az őrnagy mellett egy ismeretlen nő tartózkodott. A helyiség közepén egy bőrborítású asztal foglalt helyet, rajta szíjakkal. Rápillantva alig láthatóan összerezzent a fiatal tiszt, vizionálva, mi is fog vele történni.

- Üdvözlöm úfent – mosolygott az őrnagy – Engedje meg, hogy bemutassam Önnek Zsófiát, ő egy hivatásos domina, aki igazán ért a kínzáshoz.
- Helló! – nyújtott kezet mosolyogva a láthatóan 40 év körüli nő Melindának.

Melinda meg sem tudott szólni a meglepetéstől, csendben kezet rázott a hölggyel.

- Nos, akkor kezdjünk is hozzá azt javaslom, előbb túl leszünk rajta. Kérem, vetkőzzön le fehérneműre, és feküdjön fel az asztalra! – kérte Zsófia.

Szótlanul elkezdte kigombolni a blúzát, majd a nadrágjától és a cipőjétől is megszabadult, így csak egy fekete melltartó és bugyi maradt Melindán. Lassú léptekkel közeledett az asztalhoz, és komótosan feküdt rá fel. Zsófia határozott mozdulatokkal szíjazta le, miközben elmondta a részleteket:

- A csiklandozás fél óráig fog tartani, ennyit kell kibírnod. A szituáció az, hogy én egy általad üldözött bűnöző vagyok, aki ezúttal foglyul ejtett. Meg akarok tudni tőled egy rendőrségi kódot, ami a K38, ennek a kiadását neked minél tovább meg kell tagadnod. Kezdjük is el!

A domina Melinda feje mögé helyezkedett, vastag ujjai a lány védtelen hónalját kezdték el ingerelni, hol lassan, hol gyorsabban.

- Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-haaaahhahaaha, ez kegyethleeeen! – zihált egyből.
- Hiszen még csak most kezdtük el, csak nem csikis az én zsarukám?! – kínozta verbálisan is áldozatát Zsófia.
- Ah-ha-ha-ha-ha-ha-ah-ah-ah-hhahahahahah, jaj, dehroossz!
- Csak egy rövid kódra lennék kíváncsi, elmondod nekem, édesem?
- Neeeeeehmm! Nem teheheteeehm!
- Rendben, majd később máshogy fogod látni, csiki-csiki-csiki!

5 további percet töltött még a Melinda hónaljánál, majd helyet váltott, a bordákon és a hason folytatta a csiklandozást.

- Nézzük csak, hány bordája van ennek a szexi zsarunak! Eeeegy-keeeettő… - számolt, mialatt az ujjai a bordák közötti részeken dolgoztak.
- Neh-hehehe-he-he-he-he-he-he-heheheheheheheeem bhíírohmmm – nyüszített a fiatal lány.
- Csak a kódot kell elmondanod, és abba is hagyom!
- Azt nehehhemmmm!
- Hát jó… - mondta a domina, majd a bordák gyötrése mellett a köldököt is meglátogatta egy ujjával.
- Eeeezt neheheeehhhh, el onnnahhnn, he-he-he-eheeeehehehehee
- Ha nincs kód, folytatódik a csiki. Csik-csik-csik-csik-csik-csik-csik, zsarukám!

Mivel a köldöke különösen csiklandósnak tűnt, ezt a helyet sminkecsettel, tollheggyel és fültisztítóval is meglátogatta – még nagyobb hatást elérve, közben a bordákat sem feledve. De Melinda nem tört meg. Hősiesen tartotta magát, ám egyre jobban fészkelődött, amennyire a szíjjak lehetővé tették. Nevetett és sírt egyszerre.

- Nagyon kitartó vagy, elismerésem! Most nézzünk új helyet, mondjuk a combokat – vigyorgott Zsófia, majd ezzel a lendülettel neki is esett a lábaknak: jobb kezével a combokat markolászta, míg a bal kezében lévő toll hegyével a bikini vonalán ment körbe. Különösen ez utóbbi váltott ki heves reakciókat Melindából.
- Eh-eh-eheheheheh-ehehehehe-eheheheheheeheh-heneeehehhehehehehe.
- Jó, hogy tangát vettél ma fel, így különösen érzékeny területekre is tévedhetek! Csiki-csiki-csiki-csiki, csikis szexi rendőrnőcském!

Már-már Melinda tűréshatárát súrolta a kínzás, mikor hirtelen abbamaradt a csiklandozás. A domina átsétált a lány talpaihoz, és letérdelt hozzájuk.

- Nos, elárulsz nekem most már valamit? - érdeklődött.
- Nem tehetem, ez az állásomba kerülhet! Engedjen el, kérem szépen, nem tudok semmiféle kódról!
- Hmm, nem hiszek neked – jegyezte meg kajánul – Jönnek a talpak.

Két-két ujját gyötrő lassúsággal húzta végig mindkét talpon, a reakció azonnali volt, a rendőrnő teljes teste megfeszült, fejét ide-oda mozgatta, közben vonyított és vadul röhögött. Később az összes ujj bevetésre került a talp teljes területén, cikáztak a sarkon, köröztek a lábujjak alatt, befurakodtak a lábujjak közé. Mivel a kéz eredményességét nem ítélte megfelelőnek Zsófia, elektromos fogkefét vett elő, és ezzel folytatta az „áldásos” tevékenységét. Melinda már ott volt, hogy elárulja a kódot, mikor egy hangos „VÉGE” kiáltás véget vetett a tortúrának, az őrnagy volt az. A domina eloldozta a szíjakat, és felsegítette az asztalról a láthatóan megviselt Melindát.

- Gratulálok! Ennyit nem szoktak kibírni az ügyfeleim. – mosolygott Zsófia.
- Csatlakozok, attól nem kell tartanom, hogy ezzel a módszerrel bármit is kiszednek magából. – így az őrnagy – Holnap Katalin kerül sorra, megkérem, hogy ne mondja el neki előre!

Melinda bólintott, felöltözött, majd magányosan elhagyta a kihallgató szobát. Kettős érzések kavarogtak benne, rájött, hogy akármennyire is szenvedett, volt valami izgató az egészben…