Bucsúparti

A bucsúparti

Jennifer nagyot sóhajtott, miközben az utolsó holmiját pakolta bele a kartondobozban, ami az asztala tetején feküdt. A doboz kicsi volt, és alig fért el benne az a sok minden, amit évek során összegyűjtött az asztalán és az asztalában. A lány boldog volt, annak ellenére, hogy mindenki más szomorúnak látta a helyzetet. A lánynak olyan munkája lesz, amire évek óta vágyott. De egyben szomorú is volt, mert sok barátot fog itt hagyni.

"Hello Jennifer." mondta Monica és az asztalhoz lépett. Monica kedvesen mosolygott a barátnőjére és finoman megérintette a régi íróasztal tetejét. "Le tudnál velem jönni a negyedik emeletre?" Kérdezte, miközben a fejét kissé balra döntötte.

"Persze." mondta Jennifer, és fel akarta venni a dobozt, de a Monica leállította.

"Erre nem lesz szükség." szólt Monica mosolyogva és arca kissé elpirult.

Jennifer bólintott. Azon gondolkozott, hogy mi folyik itt. "Miért vagy ilyen boldog? Te fogod megkapni a régi asztalomat?"kédezte Jennifer kuncogva.

"Nem erről van szó! Egyébként az én asztalom tízszer nagyobb, mint a tied." Monica elnevette magát.

A két lány elindult egymás mellett a liftek felé. "Szóval, mi folyik itt?" Kérdezte, ahogy belépett a liftbe. Az ajtó bezáródott, és a lift elindult lefelé.

"Sokan összegyűltünk és úgy döntött, hogy megbüntetünk, amiért elhagysz minket." Monica a kezét a mellkasánál fonta össze. "Azt mondták a többiek, hogy vigyelek le hozzájuk."

"Értem." nevetett Jennifer. "Egy könnyen ment.”

Amikor az ajtó kinyílt Jennifer elnevette magát, amikor a többi nő „MEGLEPETÉST” sikoltozta. Jennifer izgatottan összecsapta a kezét, ahogy kilépett a liftből. A csoport mögött egy nagy tortát látott, és becsomagolt ajándékokat és ennivalót.

"Végre lesz egy jó bulim." mondta Jennifer.

"Na gyerünk!" szólt Monica. "Hamarabb szerettünk volna megcsinálni a bulit, de ..." .

"Elég legyen." nevetet Jennifer. "Én csak vicceltem." A nő ránézett a barátaira. "Köszönöm srácok. Nagyon hálás vagyok."

"Nagyon szívesen!" Mondta az egyik barátja.

"Elég beszédből!" szólt Monica, és az ajándékokra mutatott. "Nyisd ki gyorsan. Kíváncsi vagyok, hogy mit kaptál."

"Milyen sok ajándékot kaptam tőletek?" Csodálkozott, ahogy az ajándékok felé sétált. Barátai köré gyűltek.

"Biztos vagyok benne, hogy ráírtam a nevemet." mondta Monica, amikor gyorsan rátalált az ajándékára. "Az enyémet nyisd ki először." .

Néhány perc múlva az összes ajándékot kibontották. "Szükségem lenne egy kis segítségre, hogy kivigyem ezeket." mondta Jennifer, ahogy végignézett a sok ajándékon.

"Segítünk". Mondta az egyik barátja.

"Köszönöm . Az autóm lesz tele velük!" mondta Jennifer, és megrázta a fejét.

"Ne panaszkodj!" Nevetett Monica, és megcsiklandozta Jennifer oldalát. Jennifer hangosan felnevetett és gyorsan megfordult, hogy szembenézzen Monicával. A lány néhány lépést tett hátra, és azt mondta: "Monica , tudod, hogy én ...!" A lány felsikított, ahogy valaki más is megbökte az oldalát.

Monica visszafordult az asztal mellé, és nézte, ahogy a barátai gyorsan körülveszik. Elérték a lány csiklandós oldalát és elkezdték böködni. "Ne! Segítség!" Kiáltotta Jennifer, de a szavait hisztérikus nevetés váltotta fel.

"Elfelejtettem, hogy csiklandós voltál!" Szólt Monica , amint az ujjai dolgoztak Jennifer mindkét oldalon.

Jennifer nevetett, és sikítozott. Lábai megbicsaklottak és a lány a földre esett, de néhány segítő kezet gondoskodott arról, hogy a lány nem üsse meg magát a kemény padlón.

Annak ellenére, hogy Jennifer a földön volt, barátai nem hagyta abba a csiklandozást. Csiklandozták a hasát, az oldalát, a bordáit. Néhányan még a hónalját is csikizték.

Jennifer ide-oda gurult, miközben továbbra is hisztérikusan nevetett. Szeme be volt csukva. Melle kissé megnőtt, és az arca élénkvörös lett.

"Fogd meg a karját." kiáltotta Monica.

Két lány megragadta Jennifer karjait és a feje fölött tartották. Monica és három másik nő a lány védtelen hónalját, oldalát és hasát csiklandozta.

Két másik lány megragadta a lábát és levette a magas sarkú cipőjét a fekete nylonharisnyás lábáról. A lányok elkezdték csiklandozni a talpát. Egyikük a sarkát csiklandozta, a másik a körmével a lábujjait és az ujjak közötti részeket.

Jennifer nevetése még hangosabb és kétségbeesettebb lett. Lány szólni akart, de a nevetés ebben megakadályozta.

Monica mosolygott a barátnője nevetésén. Tudta, hogy mennyire fog neki hiányozni Jennifer.

"Bökdössétek!" Kiáltotta egy másik lány, ahogy Jennifer bordáit csiklandozta.

"Ez jó móka." Mondta egy másik lány, ahogy széttárt ujjaival megtámadta Jennifer remegő hasát.

"Kérlek, hagyjátok abba "ordította Jennifer, de a barátai egyszerűen figyelmen kívül hagyták a kérést, amint az ujjaikkal csiklandozták a testét.

Monica buzgón csiklandozta Jennifer hónalját, amikor könnycseppeket látott meg Jennifer szemében. Kis idő múlva így szólt a többiekhez. "Rendben. Adjunk neki egy kis szünetet."

"Kár." duzzogták a többiek, ahogy abbahagyták a csiklandozást és segítették felülni a lánynak.
Jennifer nagyokat lélegzett. Fájt neki az oldala a nevetéstől. Jennifer kuncogott, bár már nem csiklandozta senki.

"Sajnálom." mondta Monica megveregette barátja hátát. "Csak még egyszer hallani akartuk a nevetésed."

"Én is hallani akarom a te nevetésed." mondta Jennifer és megcsiklandozta Monica oldalát. Monica felsikított és gyorsan elhátrált barát mellől. Jennifer mélyet lélegzett. "Köszönöm srácok."Mondta, ahogy körülnézett. "Komolyan hiányozni fogtok nekem."

"Te is nekünk."
"Igen." szólt Monica egyetértően, és átkarolta Jennifer derekát. "Fogjátok meg a lábát, és csiklandozzátok meg!"

Jennifer meglepetten kiáltott fel, ahogy barátai megragadták a bokáját és csiklandozni kezdték a lábát még egyszer. A szegény csak nevetett és megpróbált elmenekülni, de Monica szorosan fogta.

Monica lehunyta a szemét, és mosolygott. Tényleg nagyon hiányozni fog neki Jennifer.
Vége