Zoknibolt III. rész

Zoknibolt III. rész

Írta: red kneesocks

Egy májusi péntek délután Anna a zoknibolt 25 éves tulajdosa épp azon gondolkozik, mit fog csinálni a hétvégén, amikor egy vevő lép az üzletbe.
Viki 26 éves, kunduktorként dolgozik, fiatalos külsője azonnal szemetszúr Annának. A lány kék farmert, és fehér - mintás kardigánt visel, a lábán fehér tornacipő. Égszínkék szemei, hosszú szöke haja és gyönyörű fehér mosolya, egyből jobb kedvre deríti Annát.

Viki: Szia!
Anna: Szia! Mit szeretnél?
Viki: Valami vidám zoknit szeretnék?
Anna: Van esetleg kedvenced?
Viki: Igázából nincs, csak szeretem a vidám mesefigurákat, és persze a gyerekek is.
Anna: Gyerekek?
Viki: Igen, gyerekekkel dolgozom. Konduktor vagyok!
Anna: Az igen! Akkor gondolom a gyerekek is látni fogják a zoknit?
Viki: Persze.
Anna: Akkor valami szép zoknit keresünk neked!
Viki: Rendben.

Anna ekkor elkezd keresgélni a zoknik között. Közben Viki is szétnézz az üzletben.

Anna: Hányas a lábad?
Viki: Ja, igen ezt még nem mondtam! 40-es! Bocsi!
Anna: Oké! Semmi gond.

Anna ekkor összeszed néhány zoknit, majd vissza megy Vikihez.

Anna: Ezekhez mit szólsz?

Viki alaposan végignézi a zoknikat, majd így szól:

Viki: Nagyon szépek! Nem is tudok hirtelen választani.
Anna: Válogass nyugodtan, ráérünk!
Viki: Köszi.
Anna: Ez hogy tetszik?

Anna előhúz a zoknik közül egy rózsaszínű garfield mintás zoknit.

Viki: Nagyon édi!
Anna: Szerintem tetszene a gyerekeknek.

Ekkor mind a ketten elnevetik magukat, majd Viki így szól:

Viki: Az biztos! Nem is hagynának békén!
Anna: Hogyhogy?
Viki: Mindig megpróbálnak megcsikizni a talpamon. Tudják, hogy mennyire csiklandós vagyok!
Anna: Csak nem! Azok a kis "ördögök"!
Viki: Hát igen! Nagy roszcsontok, de szeretem őket, olyan kedvesek!
Anna: És hogy állsz a csiklandozással?
Viki: Hát... Azt nagyon nem bírom! Rettentesen csikis vagyok! Főleg a talpamon!
Anna: Á, én nem hiszem! Biztosan csak túlzol!
Viki: Nem, tényleg nagyon csikis!
Anna: Kipróbálhatom? Bevállalod?
Viki: Nem! Miért akarsz megcsikizni?
Anna: Na.
Viki: De tényleg nagyon csikis vagyok! ...Na, rendben megcsikizhetsz! De csak egy kicsit, jó?
Anna: Rendben. Nincs visszakozás! Ülj le arra a székre, és vedd le cipőd!

Anna, egy székre mutat az üzlet közepén, majd elkezd keresgélni a púlt alatt. Eközben Viki helyetfoglal a széken, és közben arra gondol, hogy talán mégsem kellett volna megengednije, hogy megcsikizzék. Na de most már nincs mit tenni. Így beletörödve az elkerülhettetlenbe, Viki szép lassan leveszi a sport cipőit.
Mikor az egyik cipőjétől megszabadul, hirtelen láthatóvá válik garfield-os zoknija, melynek a lábujj része és a sarka kékszínű, a többi része fehér a lábfej résznél kék csíkokkal, a bokánál pedig egy aranyos figurával.
Ekkora már Anna is megjelenik egy kötélel a kezében, majd mosolyogva így szól:

Anna: Látom, tényleg szereted a garfield-os zoknikat! Nagyon tetszik!
Viki: Köszi! De mire kell az a kötél?
Anna: Hát... Arra gondoltam jól összekötöm vele a lábaid, hogy ne tud őket elhúzni!
Viki: Áááá! Megkötni nem ér! Ez nem fer!

Anna ekkor letérdel a fiatal lány elé, majd megfogja az egyik lábát, közben mosolyogva csak ennyit mond:

Anna: Ki mondta, hogy fer leszek? De ne félj, nem bántalak! ...Csak egy kicsit megcsikizlek!

Közben Viki a másik cipőjétől is sikeresen megszabadul.
Rögtön ezután Anna megköti a lány lábait a bokái felett, és néhány pillanattal később már el is kezdi kapargatni a zoknis talpacskákat.

Viki: Hehehe! Ez csikizz! Ne, elég! Hehehehe!...
Anna: Csiki- csiki!...
Viki: Óóóó! Hehehehe! Ne! A sarkamat ne! Hehehehehe!!...
Anna: No és miért ne? Kerekecske - gombocska, jaj de csikis ez a sarkacska! Igaz?
Viki: IIIGEN!!! HAHAHAHAHAHA!!! EZT NE!! NEM BÍROM!!! HEHEHEHEHEHEHE!!!...

Anna ekkor két ujjával finoman kapargatni kezdi a fiatal lány zoknis sarkait, felváltva, eltérő sebességgel. Viki ekkor ugyan megpróbálja elrántani a lábát a csiklandozás elöl, de Anna rutinos csikiző lévén a szabadon maradt kezével megragadja a lány lábát és nem engedi elhúzni. Viki ekkorra már hangosan nevet, és ide-oda dülöngél a széken.

Viki: HEHEHEHEHE!!! EZ NAGYON CSIKIZZZ!!!! HEHEHEHEHEHEHEHEHEHE!!! KÉRLEK!!! HEHEHEHE!!! ELÉÉÉG!!! HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!!...
Anna: Elég? Ugyan már! Csak most jön a java!

Anna ujjai ekkor pókjárásban végig szaladnak a teljes talpakon. Oda és vissza, oda és vissza...
Miközben Anna remekül szórakozik, Viki számára már szinte teljesen elviselhetetlen.

Viki: HÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!! NNEEE!!! HEHEHEHEHEHE!!! KÖNNYÖÖRRGGÖÖMMM!!! HEHEHEHEHEHEHE!!! EELÉÉÉGG!!! HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!!...
Anna: Na jó! Megkegyelmezek neked! Látom, tényleg nem bírod! De mielött elengednélek...

Anna ekkor finoman elkezdi tekergetni a fiatal konduktor lány lábujjait, közben pedig egy versikébe kezd:

Anna: Ez elment vadász!... Ez meglötte!... ... Ez az icinyke-picinyke pedig mind megette!!!
Viki: HÁHÁHÁHÁHÁ!!! HEHEHEHEHEHE!!! NNNEEEE!!!! HEHEHEHEHEHEHE!!! EEELLÉÉÉÉGGG!!! HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!!!...

Anna még néhány percig csiklandozta a lábujjakat, majd lassan abba hagyta és eloldozta a kötelet.
Viki még percekkel a történtek után is kapkodva veszi a levegőt. Szemei könnyesek a sok nevetéstől.
A két lány ezek után még percekig beszélget, közben Viki is visszavesz a cipőit, közben pedig arra gondol, hogy ez nem is volt nagy ár egy jó barátért.
Záráskor Anna a lánynak adja ajándékba a rózsaszín garfield mintás zoknit, és megígérteti Vikivel, hogy megmutatja neki, hogyan áll rajta az édi kis zokni.

Lehet, hogy ez a történet, egy hosszú barátság kezdete?...


VÉGE