A zoknibolt 2. rész

A zoknibolt 2. rész

Írta: Red kneesocks

Esős hétfő délután van, Anna szinte egész nap egyedül volt az üzletben. Annának meglehetősen rossz a kedve, és csak arra vár, hogy ez a nap is végre elteljen.
Hirtelen, mint valami isteni jel megszólal az üzlet ajtaja feletti csengő.
Egy középkori nő lép be az ajtón teljen elázva. Fekete kabátot, és piros kosztűmöt visel, hozzá illő piros szoknyával. Lábán fekete nylon harisnya, és piros magassarkú cipő.
Anna első pillantásra üzletasszonynak nézi, de mielött belemélyedne a gondolataiba, köszön a várhatlanul betoppanó Erikának.
Anna: Jó napot! Miben segíthetek?
Erika: Jó napot! Harisnyát szeretnék!
Anna: Itt vannak ebben a sarokban.
Ekkor Anna mosolyogva rámutat a harinyákra.
Erika kissé zavarodottan odasétál a harisnyákhoz és elkezd válogatni. Van itt mindenféle színű, mintájú, és hosszúságú harisnya.
Anna: Segíthetek?
Erika: Hát, tudja az az igazság, hogy igazából én csak az eső elől futottam be ide. Nem várhatnám meg itt az eső végét?
Anna: Dehogynem! Addig is nézen körül nyugottan. Szabad a kabátját?
Erika: Igen. Köszönöm. Ön igazán nagyon kedves!
Anna ekkor lesegíti Erika kábátját, majd felakasztja egy fogasra a pult mögött. Majd visszamegy a hölgyhöz.
Erika csodalkozva szemléli a kis üzlet hatalmas választékát.
Erika: Hát, magánál tényleg van választék!
Anna mosolyogva csak ennyit mond: Köszönöm!
Erika tovább keresgélt a harisnyák között, Anna pedig ekközben pedig lopva nézi a 38 éves üzletasszony gyönyőrű, fekete harisnyába bújtatott lábait, és közben arra gondol, milyen jó lenne megériteni ezeket a gyönyörű lábfejeket. Aztán arra gondol, hogy inkább segít a nőnek, hát ha így egy kicsit közelebb kerülhet imádata tárgyaihoz.
Anna: Milyet szeretne?
Erika: Az igazság az, hogy én legtöbbször feketét hordok... Nem tudom.
Anna ekkor gondol egyet és levesz fekete-fehér csíkosat.
Anna: Ez hogy tetszik?
Erika: Á! Köszönöm, de a csikos nem áll jól nekem!
Anna: Rendben. És ehhez mit szól?
Ekkor rámutat egy egyszínű pirosra.
Erika: Köszönöm, de ez nagyon rikitó! Nem hiszem, hogy ez nekem való!
Anna: Ugyan már! Miért ne lenne önnek való? Nagyon jól áll önnek ez a szín. Nagyon csínos. No... Próbálja fel a kedvemért!
Erika mosolyogva ennyit mond: Köszönöm. Hát, ha tényleg ezt szeretné, rendben! Felpróbálom! De csak, ha tényleg nem bánja?
Anna: Ragaszkodom hozzá!
Erika ekkor egy kissé elpirulva helyet foglal egy széken. Mindeközben Anna letérdel Erika lábai elé és szép óvatosan leveszi a nő cipőit.
Anna: Szabad? Úgye nem bánja?
Erika ekkor zavarában csak ennyit válaszol: Nem. Persze, hogy nem.
Anna: Nagyon szép lába van!
Erika: Köszönöm! Addig én kibontom a harisnyát, ha tényleg nem bánja, hogy felpróbálom?
Anna: Persze! Nyugodtan!...
Anna ekkor a nő harisnyás lábfejeit maszírozza, közben pedig mosolyog.
Anna: Ez milyen érzés?
Erika: Nagyon kellemes! Igazán jól csinálja!
Anna: Köszönöm. Szívesen maszírozok ilyen szép lábakat!
Erika: Óóó...!!! Ne mondja, ugyan már! Maga minden vásárlóját így kényezteti!
Anna: Csak azt, aki megérdemli!
Erika: És én mivel érdemeltem ki?
Anna egy darabig gondolkodik, majd így szól: Hát, akinek ilyen szép harisnyái vannak, annek ez jár!
Ekkor mindaketten elnevetik magukat, majd Erika feláll és szép lassan elkezdi levenni a harisnyáját. Anna eközben szótlanul szemlili a történéseket. Miután félig letolta a harisnyáját Erika vissza ül a székbe.
Anna ekkor kapva az alkalmon, megfogja Erika harisnyáját, majd szép lassan lehúzza. Miután megszabadítótta Erika mindkét lábát a fekete harisnyájától, fogja az új, piros harisnyát és szép lassan elkezdi felhúzni Erika lábaira.
Miután Erika felvette a harisnyát, elkezd fel-allá sétálni az üzletben.
Anna: Na, hogy tetszik?
Erika: Hát! Nem tudom... Ön szerint milyen?
Anna: Szerintem nagyon csínos benne! Kényelmes? Nem szórít?
Erika: Nem! Egyáltalán nem. Nagyon jó érzés! Na, de most már ideje levennem!
Ekkor Erika vissza ül a székbe, és már majd nem elkezdi levenni, amikor Anna váratlanul közbe szól...
Anna: Várjon! Nem akarja megtartani?
Erika: Kedves, de mondtam már, hogy most nincs nálam pénz!
Anna: Ez megoldható!
Erika: Mégis, hogyan?
Anna: Hát!...
Anna ekkor odahajul Erikához, és a fülébe súg valamit. Ekkor Erika szemei hirtelen kikerekedik. A meglepetéstől még a szava is elakad. Pár pillanat később aztán vissza kérdez: Csiklandozás???
Erika: Mégis, miért akar engem megcsiklandozni?
Anna: Nagyon szépek a lábai, és biztosan nagyon érzékenyek is!
Erika: Az biztos...
Anna ekkor gyorsan folytatja...
Anna: Nekem, megér ennyit, hogy meggyözödjek róla mennyire érzékenyek!
Erika: De miért...??? És hogyan gondolja?
Anna: Erre is van megoldás.
Erika: Milyen megoldás?
Anna: Elöször is harisnyákkal odakötözném a székhez, aztán pedig... Na, de ezt majd meglátja!
Erika: És ezért cserébe tényleg nekem adja ezt a harisnyát?
Anna: Persze
Erika ekkor gondolkodni kezd. Majd a következő kérdéssel fordul Annához:
Erika: És meddig tartana?
Anna: Hát!... Néhány percig!
Erika: NÉHÁNY PERCIG!!! Dehát én nagyon csiklandós vagyok! Én ezt nem bírom ki!!!
Anna: Szerintem élvezni fogja! Akkor mehet?
Erika vónakoda bár, de rá bólint az "üzletre". Anna ekkor gyorsan felpattan a földről és kezében egy pár harisnyával a szék mögé sétál és összekötözi az üzletasszony kezeit.
Annának sietnije kell, nehogy Erika meggondolja magát, mielött elkezdené. Miután a kezeket összekötötte Anna visszasétál Erikához és gyorsan a lábait is megköti. Erika ekkor végleg moccani sem tud a harisnyák szórításából.
Anna ekkor elmegy hogy hozzon magának egy séket, majd leül Erikával szemben. Miután leült Anna az ölébe veszi az üzletasszony piros harisnyás lábait.
Anna: Kezdhetjük?
Erika ekkor nevetve csak ennyit mond: NEM!!!
Anna ezután lassan körözni kezd a mutatóujjával a harisnyás talpakon.
Erika rögtön, nevetni kezd, mikor Anna újja hozzáér a talpához:
HAHAHA!! EZ CSIKIZZ!!!...
Anna: Csiki-csiki...!
Anna látva a hatást, fokozza a csiklandozást, és módszeresen gyötri tovább Erika talpait.
Erika: HAHAHAHA!!! HEHEHEHEHE!!! ELÉÉG...!!! HEHEHEHEHEHE!!! NEM BÍROM...!!!
Anna: Óóóó! Nagyon csikis valaki! Hehehe...!!
Anna mind az öt ujja fel-alá rohangál Erika sarka és lábujjai között.
Erika: HAHAHAHAHA!!! NNEEE...!!! HEHEHEHEHE!!! EZT NEEE...!!!
Anna: Haha...! De igen!
Erika: HAHAHAHAHAHA!!! NEM BÍROM TOVÁBB!!! HEHEHEHEHEHE!!! EZ NAGYON CSIKIZZZ...!!!
Anna: Na, milyen? Ki a legcsikisebb a talpán? Hahaha..!!!
Anna ekkor Erika lábujait kezdi el módszeres alapossággal kínózni.
Erika: HEHEHEHEHE!!! ÉÉÉÉN...!!! HEHEHEHEHE!!! OTT NEEE CSIKIZZZ...!!!
Anna: Ez elment vadászni!!... Ez meglötte!!... Ez hazavitteeee...!!!
Erika: EZT NEEE!! HEHEHEHEHE!!! A LÁBUJJAIMAT NEEE!!! HEHEHEHEHEHE!!! OTT NEEE!!! NEM BÍROM!!! HEHEHEHEHEHEHE!!! KÉRLEK!!! HEHEHE!!! ELÉÉÉG...!!!
Anna viszont nem kegyelmez, és tovább csiklandozza a nő lábait. Oly annyira élvezi a dolgot, hogy észre sem veszi, hogy mennyi ideje gyötri Erikát.
Közel negyed órán keresztül csiklandozza Erika, mikor végül úgy dönt, hogy megkegyelmez neki. Utána még egy jó ideig kellemes hangulatban beszélgetnek, közben pedig szép lassan elállt odakín az eső...

VÉGE