reggel az úttörőtáborban

Előszó

Kipróbálok egy új műfajt: I/1 személyben írok le egy történetet. Nincsenek kitalált nevek, nincsenek párbeszédek, vagy a ler-t vagy a lee-t halljuk, ahogy beszél - rendszerint csak magában.

Szóval: Reggel az úttörőtáborban

Elbeszélő: lány, 16 éves, 170 centis, inkább vékony, barna hajú, nem nagyon szokta festeni magát, csak minimálisan, habitusa picit vad, enyhén fiús, a történet idején sortot, pólót és papucsot visel
Helyszín: Egy úttörőtábor négyágyas fiúszobája
Időpont: reggel 7.40
A 4 fiúból már 3-at sikerült kiszedni az ágyból, de az egyik, 16 év körúli, tömzsi kövérkés srác nem mozdul

Na most brutális leszek.
(hangosan)
- Jó reggelt! Már 25 perce fönn kéne lennetek.
(a fiú nem mozdul)
- Hallod, neked beszélek! Nem, nincs még öt perc! Addig nem megyek ki, amíg nem keltek föl. És öt perc múlva már nem leszek itt.
(egy kis szünet)
- Na lécci, kelj fel, ne szivass, még két szoba hátra van.
(a fiú szép lassan fölül)
(lány magában) Na jól van, azt hittem nehezebb lesz.
(ki akar menni, de észreveszi, hogy a fiú visszafeküdt)
Na bazmeg, tudhattam volna.
(vizipisztolyt vesz elő és egy sorozatot ereszt)

Na még erre se kel föl? Na most megcsikizem, ebből elégvolt. Papucs le! Hopp, ráugrunk a lábszárára. Na most már kelne föl, most már menekülne, de már késő, fiatalember. Pizsamája picit fölcsúszott, jó is, kilóg a köldöke, nézzük, ez a pocak mit tud. Kezdjük csak finoman, két ujjal. Jól van, már nagyon mosolyog, lassan, ne siessünk, most még csak mosolyogsz, két perc múlva már megszakadsz a röhögéstől. Másszunk csak el az oldalára, kis köröket egyik oldalán, másik oldalán. Felváltva, kuncog már a kisköcsög. Lassítsunk, mutatóujj, gyűrűsujj. Szépen, finoman. Így is mosolyog. Két oldalát egyszerre! Mosolyog. Gyorsítsunk csak, még, még. Most már kuncog. Na most mind az 5 ujjal!!!
Na, már kacag. Dobálod magad, de nem fogsz ledobni! Látom, az oldaladdal nincs gond. Nézzük meg a hasadat. Kapkodod a levegőt?! Keltél volna föl, amikor szóltam. Na és mit szólsz, ha jobb kezemmel az oldaladat, bal kezemmel a hasadat csiklandozom? Na az is tetszik, mi?
Egyre hangosabban röhög. Most már kapkodja a levegőt. Nem baj, már belejöttem. Csak nagyon dobálja magát. Csússzunk feljebb, térdemmel összeszorítom az oldalánál, mindjárt nem dobál. Na, hónaljad vizes pizsamán keresztül? Összeszorítja a hónalját, de késő, az ujjam már bent van. Itt úgy látszik kevésbé csikis, nem nevet annyira, levegőt is kap. Inkább lejjebb megyek, most nézzük az oldala milyen vizes pizsamán keresztül? Aha! Ez lesz a nyerő. Erősen belemarkolok az oldalába! Szorítom! Fölszisszen. Ezaz, csak szálljak le innen, rögtön fog menni a felkelés. Még erősebben! Már legszívesebben elordítaná magát. Most hirtelen gyengébben szorítom. Aztán megint erősebben. Ilyen hangot ad: "Ahh-AHH-ahh-ahh"
Csikizzük tovább, hasán, oldalán, hasán, oldalán! Már vörös a feje. Hú, meg ne fulladjon, abbahagyom egy pillanatra. Nehezen veszi a levegőt.
Leszállok róla. De nem kel föl így se. Szórakozik velem.

(hangosan)
- 10 másodperc múlva még fekszel, folytatjuk!

10. 9. 8. 7. 6. 5. 4. 3. 2. 1.

Na most aztán tényleg elég ebből. Le a takarót. Ráugrok a hasára de most másik irányba, és kezelésbe veszem a talpát. Újra röhög mint az állat, de JAJ visszacsikiz, te nee, neked nem szabad. A talpam nagyon csikis, ez nem ér! Basszus jön vissza a másik három, ááá, odajönnek. Megfognak mind a hárman és fölemelnek. Mit akartok srácok, én csak a munkámat végeztek?
Visznek, lóbálnak jobbra-balra és rádobnak egy másik ágyra.
Neee, srácok, nekem nincs időm szórakozni, nekem dolgom van itt a táborban. Hárman ugranak rám. Egyik a talpamat egyik kezével összefogja, másikkal akar csikizni. Na nem, ennyire erős azért nem vagy, kiszabadítom a lábamat. De most két kézzel fogja a bokámat és addig a másik csikizi a talpamat. Próbálom a lábamat kiszabadítani, de nem megy, ááá, ne, srácok, nektek nem szabad! Én felügyelő vagyok, ti táborozók. A talpam!!! Nehehehem birom. Idejön ez a lustaság is! A pólóm alá nem nyulsz bazmeg, mert lekeverek egyet! Nem érdekli. Ezt semmi nem érdekli, ezen fát vághatnék, akkor is a hasamat csikizné. ÁÁÁ, ne, próbálok védekezni, odacsapni, de elhúzza a fejét.

Ez a negyedik meg csak néz és röhög. Jaj ne, megtalálta a vizipisztolyomat!!!! Ez sok. Csikizik folyamatosan a talpamat, meg a hasamat, itt nyulkál a pólom alá, az meg az ÉN vizipisztolyommal lövöldöz rám!!!
- NEEE srácok, mindent, csak ezt ne, kúrjatok meg mind a 4-en csak ezt ne!

Hopp, ezt talán nem kellett volna mondanom. Na csak abba hagyták!

Húzás ebből a szobából de rögtön!!!
Majd reggelinél újratárgyaljuk a dolgot!

(VÉGE)