Egyik éjszaka Erdélyben a Drakula menyasszonyai berepültek a faluba, hogy élelmet keressen maguknak. Helga, Tina és Vampirella éppen azon voltak, hogy egy kecske vérét szívják ki, mert a kecske vére tisztább és könnyebb, mint az emberé, amikor zajt hallottak.
De mielőtt körül tudtak volna nézni, már ott álltak falu lakói, akik elbújtak a pajtában. Fáklyákkal, keresztekkel, fokhagymafüzérekkel és vasvillákkal felfegyverkezve lassan megközelítették a vámpírokat. A három nőt körbevette a csőcselék.
"Végre elfogtunk titeket! Ti átkozottak! Megölitek a jószágainkat, a vándorokat, bűnös szándék vezérel titeket. Most végérvényesen eljött a halálotok órája!", ordította a tiszteletes, "hacsak nem mondjátok meg hol van Drakula gróf vára!". Vampirella, Drakula első számú felesége, nevetett, majd így szólt: "Inkább meghalunk, de nem áruljuk el Urunkat és Mesterünket!" Helga és Tina egyetértően bólintott. De az egyik falubeli így szólt: "Találunk rá módot, hogy szóra bírjunk titeket!" Ebben a pillanatban egy villám csapott bele a pajta tetejébe. A vámpírok ki akarták használni a helyzetet. A falubeliek rájöttek, hogy mit akarnak a vámpírok és a tetőről lepotyogó, égő szalmaesőben ráugrottak a nőkre. Hatalmas verekedés kezdődött, amit kiabálás, tolongás és sérülés követett.
Nem sokkal később Vampirella egy fánál állt, messze a falutól, és várt. Hosszú fekete ruha volt rajta, kezét keresztbe tette és az ujjaival dobolt. Látta, hogy Tina odarepül hozzá. Leszállt Vampirella mellé és megkérdezte: "Régóta vársz itt?", "Eléggé. Hol hagytad Helgát?". Tina, aki hosszú, vérvörös színű ruhát hordott, így szólt: "A falubeliek ma eléggé aggresszívek voltak és nagyon felkészültek. Egy-kettőt legyőztem, majd elrepültem, így nem tudtam rád és Helgára figyelni." Vampirella csípőre tette a kezét és felsóhajtott: "Akkor biztos a falubeliek kezére került!", "Szerinted beszélni fog?", "Remélem nem! Valószínűleg nem fogják életben hagyni." Vampirella az egyik irány felé mutatott a fejével, majd mindketten elrepültek. "Mit fog szólni a Mester?", kérdezte Tina. "Biztos, meg fogja próbálni kiszabadítani. Ne aggódj. Hazarepülünk, kipihenjük magunkat és eldöntjük, hogyan legyen tovább!"
Következő este Tina és Vampirella bejárta a kastélyt, hogy a grófot megtalálják. Látták, ahogy egy árnyékkal sakkozik. A hölgyek a legrosszabb hírt akarták átadni, ezért Drakula felemelte a kezét, hogy csendre intse őket. Lépett a futójával és ezt mondta anélkül, hogy megfordult volna: "Tegnap nyugtalan vacsorátok volt, jól tudom?" "Nos", Vampirella éppen válaszolt volna, de a gróf félbeszakította: "Helga a faluban van! Nem érzékelem a szellemét, ami azt jelenti, hogy templomban vagy más szent helyen van. Azt gondoltam, hogy a villám, amit küldtem, elég lett volna a menekülésre!", lépett a bástyával. Vampirella újra megpróbálta,"Ez alkalommal", Drakula félbeszakította: "Nem tudom, hogyan készültek fel ilyen jól a falubeliek, csak azt tudom, hogy tegnap éjszaka valamilyen titkos helyre vitték!" "Megmented még ma Helgát?", kérdezte Tina. A gróf leütötte a parasztot: "Nem! Tegnap találtam egy új menyasszonyt magamnak, a neve Sara és elfogadta a halhatatlanságot. Nem úgy mint ti, akiket már kezdetben rá kellett kényszeríteni!" Vampirella és Tina megrendülten bámult maga elé: "Csak így magára hagyod Helgát a falubeliekkel? Ez...", A gróf rácsapott az asztalra: "Nem tűrök ellenvetést a házamban. Mutassátok meg neki a kastélyt! És különben is Helga nem fog beszélni, mert azt hiszi, hogy megmentem. Későn fogja észrevenni, hogy nem megyünk érte, de addigra már felkel majd a nap!" A gróf és az árnyék nevetett. Vampirella jól ismerte Drakulát: Ez a dolog el volt döntve. Tina és ő átmentek a nagy terembe és ott morogtak "Méghogy felejtsük el Helgát! ...", mindketten átmentek a gyertyák által bevilágított termeken, hogy üdvözöljék sz új menyasszonyt
és a móka csak most kezdődött
Helga felébredt. Az utolsó emléke az volt: egy tucat falubeli lerántja a földre és nagy sebet ejtenek rajta egy szúróeszközzel. A sebe már begyógyult (hiszen ő vámpír) és megpróbálta kitalálni, hogy hol van ő most. Az erőtlensége ellenére felismerte, hogy egy templomban van. Egy templom pincéjében, egy kőoltárra bilincselve. Négy erős bilincs tartotta fogva a kezeit és lábait. Ruháját letépték, csupán az ágyéka és a mellei körül marad még ruhadarab. Megpróbált kiszabadulni, de nem sikerült, kinyújtva feküdt ott, kezei a feje felett és csak várt. Aztán hallotta, hogy csapódott egy ajtó és megjelent néhány ember árnyéka. Csak a fáklya fénye világította meg a pincét. A tiszteletes jött, a polgármester és három nő, akiknek a férjeivel Helga, Vampirella és Tina végzett. "Nos, sátán menyasszonya! Sejtettük, hogy nem fogod elárulni a mestered tartózkodási helyét!", mondta a tiszteletes, miközben a Bibliát a testéhez nyomta, "azért hoztunk ide, hogy kihallgassunk. " Helga kissé felemelte a fejét, és így szólt: "Kihallgatás? Mire gondoltok? Kérdezz-felelek játékra?" A polgármester előrelépett: "Nem egészen! A bűnöket errefelé kínzással büntetjük. Rád is ez a sors vár, és ez a három hölgy fogja végrehajtani. Általában ezt egy erős paraszt szokta elvégezni, de a te esetedben másként döntöttünk." Helga ránézett a három asszonyra: "Ó igen! Már emlékszem! Mi öltük meg a férjeiket és ittuk meg a vérüket. Te jó ég! Úgy üvöltöttek mint egy kisgyerek!" A hölgyek dühösen előreléptek, de a tiszteletes visszatartotta őket: "Türelem! Hadd tegye, a testét még érzékenyebbé az égiek segítségével."
A prédikáció után az asszonyok elmentek a kínzóeszközökért: kis fáklya, hegyes jégtörő, furkósbot, csavarhúzó és kötél. Megégették a bőrét, keresztülszúrták, a bőrére kereszt alakban tették rá a csontokat és leöntötték forró vízzel. Két óra után az egyik asszony így szólt: "Nem megyünk semmire! Habár könnyen megsebesül a prédikáció miatt, de gyorsan gyógyul. Úgy tűnik, hogy ez a sátáni szajha élvezi a fájdalmat. " A polgármester az állát vakarta: "Ha nem tudjuk fájdalommal kínozni, akkor mivel?" A tiszteletes tanácstalanul állt ott és a vállát rángatta. De az egyik asszonynak eszébe jutott valami: "Hallottam olyan történeteket, hogy nyugati országokban csiklandozzák az embereket." Rövid ideig meghökkenve néztek rá, majd megértették a dolgot. Így szólt a tiszteletes: "Megkötözik az áldozatot és tollal, kecskével, ujjal, kefével vagy mással nevetésre bírják, hogy így árulja el a titkát!" Mindenki Helga nézett, aki elsápadt. "Próbáljuk meg!". Az egyik asszony a lábához ment, megfogta a lábát és a mutatóujjával a talpát vakarta. Helga összerándult és az ajkába harapott. "Ez működik! Tovább!". Tovább vakarta a lábát és észrevette, hogy Helga el akarja húzni. Oldalra fordította a fejét és becsukta a szemét. Helga vigyorogni kezdett. Megpróbálta a lábát elhúzni, de az asszony erősebb volt. Így szólt Helga összeszorított fogakkal:
"Hagyják abbaaaaa! elééééég! kérem! kérem! ...o kéreeeeeeeeem"
Lassan kinyitotta száját. Egy másik asszony a bal lábát vette górcső alá, és csiklandozta, ahol érte. Lehetett hallani, ahogy Helga a fejét a köbe veri.
"O nem! O nem! OH NAAAAAAIN! HAHAHAHAHAHA!!! AAHAHAHAHAHAHAAA!!!NAHAHAHAHHAHAHAHAN!!!!"
Helga egész testében ficánkolt, a láncait rázta és a fejét dobálta:
"ELÉG! Hagyják abba! Kéreeeeeeeeemm AHAHAHAHAHAHAHAHA!!! Aha hahAHAHAHAH!!!
"Akkor kezdjük!", mondta a tiszteletes. "Hol van Drakula gróf kastélya?"
Nem ehehe nem ehehh mondhatooom ehehheh meehehehehg! hahahhahahhaha!!"
"Rendben, ahogy akarod! Hozzátok az írótollakat, gyorsan!" A három nő elment és mindegyik egy tollal tért vissza. A toll hegyével csiklandozták megkörözött vámpír menyasszony talpát. Ez nagyon megbolondította:
"OHHHH A FENÉÉÉHÉHÉBE!! HAGYJÁK ABBAHAHAHHAHAH HAGYJÁK ABBAHAHHAHAHHHEHEHEHEHEHAHAHAHAHAHA!!!! NEM MONDOK SEMMIHIHIHIHT HIHIHIHIHIHI!!!!"
A vámpírnő hangosan nevetett, és sikítozott. Testén az izzadtság csillogott, haja az arcához ragadt az összeszorított szemek fölé, tűzpiros volt arca (ami a vámpíroknál szokatlan volt), szélesre nyitotta a száját, amivel kiáltozott és folyton azon igyekezet, hogy megszabaduljon a láncoktól. Az egyik asszony ujjaival Helga hónalját csiklandozta:
"Ó EGEK!!NEEE!!! ELÉHÉHÉHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!!
AAAAHHAHAHAHAHA!!! NAHHAHAHAIN!!! HEHEHHEHEHEHEHEHEHN!!!"
Ujjait fel és le csúsztatta és így csiklandozta Helgát, aki nem tudott uralkodni magán. Törzse remegett, lábai ficánkoltak és nevetésétől az egész csarnok zengett. "Próbáljuk meg újra!"; szólt ismét a polgármester, "Hol van a Drakula gróf vára?" De Helga már nem volt abban a helyzetben, hogy válaszoljon:
"HAHAHAHAHAAA!!!! AAAAHHHAHAHAHAHAHAHA!!!! ELÉÉÉGAHAHAHAHAHAHAUF!!!! HAGYJÁK ABAAAHAHAHAHAHAHAPP!!!!"
"Hagyjátok abba! Kíváncsi vagyok a válaszra!" A nők abbahagyták. Helga teljesen kifáradva feküdt az oltáron. Légzése rendszertelen volt, levegőért kapkodott. Teste izzadt volt és vöröses színű. A polgármester hozzálépett és így szólt: "Nos. Ezt addig fogjuk csinálni, amíg élsz, és tudom ,hogy ez örökké tart. Jobb lesz neked, ha beszélsz!" Helga még pihegett egy percig, majd így válaszolt: "Nem tudom megmondani! Teljesen elérhetetlen számotokra!" A polgármester ránézett a tiszteletesre: "Mit gondolsz?" "Lehet, hogy élő ember nem juthat oda. De lehet, hogy hazudik." Helga kinyitotta a szemét: "Nem! Nem!!! Higgyetek nekem!!! Kérlek, ne csiklandozzatok tovább!!! Nagyon kérlek titeket!!" Az asszonyok ránéztek: "Figyeljetek! Hogy megjavult!", "Talán elárulja a mestere székhelyét, egy kicsit még csiklandozzuk a talpát!"
"Engedjetek el! Értsétek meg, nem mondhatom el!"
Az egyik asszony az oldalához ment, és ott csiklandozta Helgát:
"Hagyjatohohoohohok!! HAHHAHHAHAHAHAHAHAHAHAH!! ELÉÉÉÉÉÉG!!!!"
A másik asszony a lábainál maradt, csak ez alkalommal elővett egy kefét és evvel csiklandozta Helga talpának mindegyik részét. A vámpír rugdalózott és megpróbált menekülni, de hasztalan. A harmadik asszony erősen megfogta a lábujjait és a köztes részeket csiklandozta az ujjával:
"HAHAHAHAHAHAHAHAAAAAA!!! HEHHEHEH , HEHHEHEEEEEEHHH!!!"
Helga szemeit összezárta, száját kinyitotta és úgy üvöltött. Könnyei végigfolytak az arcán. Akkor elkezdett valamit mondani:
"A HEGYNÉL LÉVŐ SZAKADÉK HEHEHEHEHEHEE A RÉGI HAHAHAHAHA A RÉGI HAHAHAHAHAHA TÖLGYERDŐNÉL EHEHE!!!"
Az asszonyok nem hagyták abba, élvezték a kínzást, megállás nélkül csiklandozták. A harmadik most a hasát csikizte az ujjával:
"ÖT ÓRA HEHEHEHEHHAHAHAHAHA ÚT!!!! A SZIKLÁKON FElELÉ AHAHAHAHAHAHAH!!!! MOST HAGYJÁTOK ABBAAHAAHHAHAHAHAHA!!!"
Az asszonyok abbahagyták a tiszteletes parancsára. Mialatt a csapat tanácskozott, Helga kifújta magát. Izzadtan feküdt ott és kapkodta a levegőt és nem tudta, mi fog történni.
"Na tehát! A gróf a hegyen lakik", mondta a polgármester, "és annyira magasan, hogy gyalog nem lehet oda menni!" A tiszteletes és a polgármester ezen filozofált, mikor a lépcsőn mentek felfelé. Amiről elfelejtkeztek, hogy a három nő Helga mellett maradt. "Nos! Most, hogy elmentek, azt csinálunk vele, amit akarunk. " A három nő elnevette magát, majd Helgára néztek. "Deâ026 én már mindent elmondta!", mondta Helga sírva. "Lehet, de te a mi szeretett férjeinkkel jól elbántál. Ezért kell téged napokon keresztül kínozni, hogy megtisztuljál!" A három nő a helyére ment, majd az egyik így szólt: "Szeretnél még valamit mondani? A következő napokon nem nagyon fog értelmes mondat kijönni a szádon." Helga nyöszörögni kezdett, de ahogy az asszonyok a bőréhez értek, a nyöszörgésből....nevetés lett.
0
S
OP · 28 Feb 2008 (edited)
