Fordul a kocka

Sandra csinos lány volt és tudta ezt magáról. A természet hosszú szőke hajjal és tökéletes alakkal ajándékozta meg, és ős szerette ezeket az előnyös dolgait másoknak megmutatni. Az ő miniszoknyája még rövidebb és a bikinije még szűkebb volt, mint a barátnőinek. Ezenkívül még bájos természete is volt, amitől a férfiak elolvadtak, és ezt arra használta fel, hogy az utcán megforduljanak utána az emberek.

Martin 20 éves volt, két évvel idősebb, mint Sandra. Mint minden fiú ő is rajongott Sandráért, de egyben félénk is volt. Mindketten ugyanabban az utcában laktak. Martin tizenkét éves öccse és Sandra tizenhárom éves húga barátok voltak, és ez jól jött Martinnak, mert így Sandra közelében lehetett, ha az öccsét elkísérte a barátnőjéhez . Nem, mintha az öccse nem lett volna elég idős, hogy önállóan járjon, és ezt tudta Sandra is, hogy valójában miért kísérgeti Martin az öccsét. Szerette, ha provokálhatja őt: Elterpeszkedett a heverőn és amikor Martin elment mellette, egy kicsit felhúzta a szoknyáját. Egyszer nagyon közönséges volt: csipke alsóneműben fogadta Martint, és megkérte, mondja el a véleményét, hogy melyik ruháját vegye fel a a randira, ahol az új szerelmével találkozik. Élvezte, ha a fiú levetkőztette a szemeivel, és örömmel nézte fiú nadrágján lévő kidudorodást, de azt figyelmen kívül hagyta, hogy felizgatta őt.

A fiú a félénksége ellenére alkalmanként meghívta moziba és diszkóba. Egyszer vette a bátorságát és a kezét a térdére tette és megsimogatta. A lány vigyorgott, hozzáhajolt és fülébe súgta, hogy vigyázzon, mert ő csiklandós. De a fiú nem vette el a kezét, hanem folytatta. Tovább tapogatott, a lány nevetett, de úgy tűnt, hogy élvezi. Végül megkérdezte magától, hogy még jobban becsúsztassa-e a kezét a szoknyája alá, de Sandra megfogta a kezét és ezt súgta neki. "Most már elég legyen te csibész'"

Néhány nappal később, mikor Martin testvére a barátnőjénél volt, indiánosdit játszottak a kertben. Sandra otthon volt és azon gondolkodott, hogy adjon-e egy esélyt Martinnak. Nem szívesen tette volna, de Martin félénksége valahogy elbűvölte. Különösen nagy élvezet volt neki, hogy a fiút provokálhatja, és láthatja a beteljesületlen vágyakozását és használhatja az erotikus hatalmát. De ez a fiú volt a leghűségesebb a hódolói közül. És nem felejtette el azt a jóleső borzongást, amikor a térdeire tette a kezét. A többi hódolóinál nem tudott úgy nevetni, mint amikor Martin félénken cirógatta őt.

Sandra még nem döntött abban, hogyan viselkedjen a következő találkozón Martinnal. Egy zápor miatt a fiatalok a kertből a lakásba menekült, és indiánkiáltásokkal körbetáncolták Sandrát miközben ezt mondogatták egymásnak: "Kössük a karóhoz ezt a sápadt arcút!" Habár a tizennyolcadik évével a elég idösnek számított a játékhoz, mégis belement a játékba. Bementek a gyerekszobába és az emeletes ágyhoz kötözték a kezét és a lábát. Sandra úgy gondolta, a fedetlen hasával nem éppen a kornak megfelelően van öltözve, inkább egy táncosnőre hasonlít, aki a Szalonban szórakoztatja a Cowboyokat.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, és lementek kinyitni az ajtót. Martin jött vissza, aki így szólt:" Kérem a rézbőrű testvéreimet, hogy engedjék szabadon a foglyot, hogy ki tudja próbálni a videójátékot, amit hoztam. A sátramba viszem az utca túloldalára. Eloldozom a foglyot. Mikor felháborodott a három fő, Martin mosolyogva megszólalt. "Nem tudom, hogy tényleg elengedjek- e. " "Mit akarsz csinálni?" , kérdezte Sandra, és ez egyszerre hangzott szórakoztatónak és félelmetesnek. "A viselkedésed velem szemben, ahogy provokálsz és felizgatsz , majd egyszerűen lekezelsz. Ezt most megbosszulhatom. Most, hogy védtelen vagy, bármit megtehetek veled." "Kérlek, ne!" könyörgött a lány és most lehetett érezni félelmet a hangján. Martin egy kis szüntet tartott, majd komolyan szólt hozzá. "Te nem értettél meg engem. Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy megbántsalak vagy erőszakot alkalmazzak, amiért te reményt adtál nekem és utána szertefoszlattad. Azt gondolom " folytatta most már mosolyogva" hogy megérdemled ezt a kis büntetést, amit kapsz, de nem fog fájni."

Sandra arcán látszott, hogy nem tudja mi fog történni,mialatt Martin felemelte az indiánfejdíszt, amit az öccse tett le, és egy tollat húzott ki belőle. Ezzel a tollal elkezdte Sandra felkarját simogatni, aki azonnal felnevetett. Martin várt egy kicsit és ezt mondta Sandra neki: "Óvatosan, mert tudod, hogy csiklandós vagyok. " Martin így szólt. "Tudom, és fogadok, hogy hamarosan meg fogod bánni, amit mondtál nekem." válaszolta Martin. Sandra arcán a csodálkozást a pánik váltotta fel és megdöbbenve kérdezte. " Meg akarsz csiklandozni?" "Persze" hangzott a magabiztos válasz. "Eddig úgy volt, hogy én voltam a te játékszered, de ma ezt fordítva játsszuk."

Míg ezt mondta, egy másik tollat is kihúzott a fejdíszből, és egyidejűleg mind a két felkarját csikizte. Újra kuncogott a lány, de ez alkalommal Martin nem hagyta abba. Sandra megpróbálta kikerülni a tollat, de olyan szorosan volt megkötve, hogy nem tudott mozogni. A kuncogásból nevetés lett, miközben megpróbált beszélni: "Abbahahhahagyni!" Martint nem hatotta ez meg. " Ha most így kell nevetned, hogyan fogsz akkor, ha a még érzékenyebb területre jutok el?"

Martin tollat megtáncoltatta a hónaljánál. Sandra összerándult. Természetesen csupasz volt a hónalja, amit annak köszönhet, hogy mindig szexin akar kinézni és természetesen nagyon érzékeny volt minden érintésre. De Sandra elhatározta, hogy törtözteti magát. Habár összerándult és izget-mozgott amennyire a "karó" engedte, de a fogait összeszorította és megpróbálta a nevetését visszatartani. "Ó, milyen bátor vagy." Mondta Martin "Nézzük, hogy bírod, ha toll helyett az ujjaimmal csikizlek." Letette a tollat és lassan közeledett ujjaival a hónalja felé. Sandra ijedten nézte a közeledő kezeket. Most már világossá vált, hogy nehezére fog esni, visszatartani a nevetését, pedig Martin még meg sem érintette. Végül az ujjak célba értek, és gyors mozdulatokkal mozogni kezdtek, Sandra hangos nevetésben tört ki. Nevetett és sikítozott, majd Martin abbahagyta majd így szólt: "Azt hiszem, hogy később még hosszan és intenzíven megdolgozlak a karjaid alatt, de nem akarom az elején az összes muníciót elsütni."

„Az elején?”, lihegte Sandra, „ez azt jelenti, hogy még folytatni akarod?” „Persze.”, válaszolt Martin, „de nézzük meg, hogy az oldaladon és a hasadon csikis vagy-e.” Csendben szidta magát Sandra, hogy olyan ruhát vett fel, amiben a hasa kilátszik. Annyi ideje még maradt, hogy ezt végig tudja gondolni, mielőtt Martin nekiesik és újra nevetnie kell. Martin most elég közel jött, szemtől szembe álltak, és Sandra Martin fülébe nevetett. Alig tudott mozogni azért mert ki volt kötözve, illetve Martin igen közel állt hozzá. Martin halkan lihegett a fülébe és annak ellenére hogy Sandra nem látott semmit, érezte, hogy valami mozog Martin nadrágjában.

Félig öntudatlanul tudta, hogy Martint a csiklandozás felizgatja. Bár azt kívánta, hogy legyen már vége; de mélyen belül élvezte Sandra a kínzást. Megértette, hogy Martin a csikizést csak ürügyként használta, hogy hozzásimulhasson.

De nem tudott ezen tovább gondolkodni, mert Martin hátralépett, és ujjaival a köldökét csikizte. Ez előhozta Sandrából a nevetőrohamot. Megpróbálta kikerülni Martin ujjait, de ő mindig követte a lány köldökét. „Itt egy kicsit elidőzök.”, mondta Martin, „mert nem tudok a lábadhoz és a talpadhoz hozzáférni. Legközelebb más pozícióba foglak megkötözni. ” Legközelebb? Martin komolyan gondolta, hogy még egyszer elköveti azt a hibát, hogy hagyja magát megkötözni? Másrészről Sandra elismerte, hogy a védtelenség mind jobban felizgatta. Ennek ellenére: alig tudta visszatartani.

Nevetés közben Sandra összefüggéstelen szavak adott ki magából. A "Nehehehehehe!", "Kééhéhrlekhagydabbaaaaa!", és "KérlekMartinelég!" zene volt Martin füleinek. Azonban a fiú így reagált rá:" Abbahagyni? Nem, Sandra. Te hónapokon keresztül játszottál velem, ezért egy pár perces csiklandozást
ki kell bírnod. " Hamarosan a nevetés nyöszörgésbe ment át. A lány könyörgött " KérlekMartinnembíromtováááááb." A fiú azonban így válaszolt:" Nem bírod tovább? Akkor itt az ideje, hogy még egyszer végigmenjek rajtad. Melyik pontodon reagáltál a leghevesebben? A hónaljadnál?"

Sandra felváltva kiabálta a "Neeeeheheee!" és az "abbahagyniiiiiii"-t. Martin élvezte a hatalmat, hogy Sandrát csikizheti. Megkérdezte: "Abbahagyam? Mit kapok, ha abbahagyom?" "Hahaha mindent amit akahahahharsz", nyögte Sandra. "Elmegyünk holnap mozi?", kérdezte Martin és megállás nélkül csiklandozta. Sandra kiabálta, hogy "Igenigenigen". "Egy romantikus filmet adnak, és minden csókjelenetnél meg szeretnélek csókolni", tette hozzá Martin bátran. "Mindent megkapsz ,amit csak akarsz", hangzott a válasz, amit a fiú szívesen hallgatott. "És ez alkalommal nem mondod nekem, hogy elég, ha egy kicsit meg akarlak simogatni." Sandra már nem habozott, mindenre azt válaszolta, hogy "Minden úgy lesz, ahogy akarod.”

"És akkor feljössz hozzám egy forró szerelmes éjszakára." A szavak úgy hagyták el Martin ajkait, hogy nem volt tisztába a jelentésükkel. Megijedt magától és abbahagyta a csiklandozást és ellépett Sandra mellől. A lány folyton azt nyögte, hogy "Miden úgy lesz ,ahogy akarod" , és mintha nem vette volna észre, hogy a fiú abbahagyta a csiklandozást. "Ne haragudj, hogy túl messzire mentem. Nem kell megígérned azt, amit nem akarsz megtenni, én nagyon szeretlek téged. "Mialatt ezeket a szavakat mondta, eloldozta Sandrát. Amikor a lány kiszabadul, nekiesett a fiúnak. "Mi történt veled, hogy így megcsiklandoztál? És a tehetetlenségemet kihasználtad?" Martin elnézést kért. "Sajnálom, tényleg nem akartam ez tenni. Szeretnél holnap este moziba menni?" Sandra abbahagyta a bokszolást és így szólt nevetve: "Persze, az előbb ígértem meg." Akkor átölelte Martin és megcsókolta.